LŐRINC, BRINDISI SZENT /Lorenzo da Brindisi; Guglielmo de Rossi/(1559, Brindisi – 1619, Lissboa): olasz katolikus teológus, igehirdető, hitvitázó és lelkiségi író, a Tridenti Zsinat utáni katolikus megújulás jelentős alakja, kapucinus szerzetes. Padovai tanulmányai után Itália-szerte ismert hitszónokként működött, az 1590-es években pedig Rómában töltött be vezető rendi tisztségeket. 1601-től Cseh- és Németországban segítette a rekatolizáció kibontakozását; közben fontos politikai és diplomáciai feladatokat is ellátott. Jelen volt a császári seregben, amikor az 1601-ben sikerrel vette vissza a törökötől Székesfehérvárt, a későbbiekben pedig Tirolban, Bajorországban és Spanyolországban is járt pápai megbizatással. 1881-ben szentté avatták, 1959-ben pedig XXIII. János pápa egyháztanítónak (doctos apostolicus) jelentette ki. L. kiváló biblikus és hebraista volt, akinek életművét zömében szentírási szakaszokról elmondott prédikációk teszik ki, amelyek fő jellegzetessége a filológiai alaposság, a bibliai kifejezések eredeti értelméhez való visszatérés, a biblikus hitvédelem pozitív módszerének alkalmazása. Beszédei közül a legnevezetesebbek Máriáról szóló prédikációi és a Genezis könyvének első részét elemző homiliái, amelyek egyszerre remekei a barokk kor biblikus filológiájának és kibontakozó lelkiségének is. Más műveiben elsősorban ¤ Luther alakjáról és a lutheranizmus teológiai felfogásáról fejtette ki nézeteit, de készített kommentárt Ezékiel prófétához és írt művet az imádság erejéről is.

Irodalom: Miscallanea Laurentiana 1-15., Padova: 1951-68.; Görföl - Kránitz. (HP)