LIGHTFOOT, John (1602, Stoke-upon-Trent – 1675, Ely): anglikán teológus, biblikus és orientalista, a bibliai racionalizmus korai képviselője. Cambridge egyetemén tanult teológiát és bölcseletet, majd 1630-ig vidéki lelkészként és tanítóként dolgozott. Ezekben az években mélyedt el a héber és más keleti nyelvek tanulmányozásában, Hornsey iskolájának rektoraként pedig a rabbinikus irodalmat tanulmányozta és ekkor írta első, a zsidó és a keresztény hagyományból merítő meditatív műveit. 1642-ben Londonba költözött és részesévé vált a kor politikai és egyházpolitikai vitáinak is, 1644-től azonban Great Munden iskolájának rektoraként és a cambridgei egyetem tanáraként szinte csak tudományos kutatásaival foglalkozott. Bibliai tárgyú munkáiban foglalkozott kronológiai kérdésekkel és az evangéliumok közötti ellentmondások elemzésével, közben pedig a rabbinikus hagyomány ismeretében igyekezett jobb és pontosabb értelmezését adni az újszövetségi anyagnak. L. a szamaritánus Pentateuchosz szövegének gondozásával közreműködött B. Walton poliglott bibliakiadásának munkálataiban, de írt a heródesi templom történetéről és Palasztina geográfiájáról is. L. biblikus szemléletét a történeti, filológiai és vallástörténeti adatok és a keresztény hagyomány közötti összhang megteremtésének szándéka jellemezte; kommentárjai valójában históriai adalékok az újszövetségi hagyománynak a zsidó tradícióra is kitekintő, de a radikális történeti kritikától óvakodó értelmezéséhez.

Fő művei: A few and new observations upon the book of Genesis, Cambridge: 1629.; Harmony of the IV evangelists among themselves and with the Old Testament 1-4., Cambridge: 1644-50.; On the Canon of Scripture, Cambridge: 1652.; The Harmony and Chronicle and Order of the New Testament, Cambridge: 1655.; Horae Hebraicae et Talmudicae 1-8., Cambridge: 1658-79.; Opera omnia 1-2., Cambridge: 1686. Irodalom: D. M. Welton: John Lightfoot, the English Hebraist, Cambridge: 1878.; RGG.IV.; LThK. VI. (HP)