LE ROY, Édouard (1870, Paris – 1954, Paris): francia laikus katolikus filozófus és matematikus, ¤ H. Bergson tanítványa, a modernista válság egyik szereplője. L. 1921-ig középiskolai matematikatanárként dolgozott, 1919-től volt tagja az Académie des Siences morales et politiques szervezetének, 1921-től pedig Bergson filozófiai tanszékét vette át a Collége de France-ban és ugyancsak az ő helyére választotta tagjai sorába 1945-ben az Académie francaise. Legkorábbi írásaiban L. metodológiai és tudományfilozófiai kérdéseket tárgyalt, 1906-ban megjelent, az istenkérdésről és a dogmák fejlődésérő szóló tanulmányaival pedig a modernizmus körüli viták egyik főszereplőjévé lett. A Lamentabili pápai dekrétum által elítélt véleménye szerint a dogmák nem örök és változatlan metafizikai igazságok, hanem pusztán fejlődő, morálisan hatékony cselekvésvezérlő elvek, az emberi konvenció termékei, amelyek a vallásos érzület vezérlésére szolgálnak, a klasszikus istenérvek pedig nem Isten létéről, hanem az istenhit érvényességéről referáló, történetileg változó érvényű kijelentések. L. magára nézve nem vett tudomást a modernista nézetek vatikáni elmarasztalásáról és eltávolodott az egyháztól; az 1920-as évektől kidolgozott rendszerét sem a vallási igazságok értelmi belátására, hanem a hívő érzületből fakadó intuicionizmusra építette. Így véleménye szerint Isten az élet misztériuma által közelíthető meg, az ezt beteljesítő gondolat pedig magával a léttel azonos. L. rendszerében Isten döntően morális fogalom, a vallási tapasztalat pedig az emberi élet és cselekvés olyan csúcspontja, amelyet a tudomány, a tudás eszközeivel csak szimbólumként lehet megragadni, birtokbavételének valódi eszköze azonban az intuíció. Idősebb korában ezt a felfogását L. ¤ P. Teilhard de Chardin kozmológiájából, mint a fejlődő élet víziójából átvett motívumokkal egészítette ki.

Fő művei: Essai sur la notion du miracle, Paris: 1906.; Le Probléme de Dieu, Paris: 1907.; Dogme et critique, Paris: 1907.; La pensée intuitive 1-2., Paris: 1292-30.; Irodalom: J. Lacroix: Édouard Le Roy, Philosophie de l'invention, Paris: 1955. (HP)