LEQUIER, Joseph-Louis-Jules /Léquyer/ (1814, Quintin – 1862, Plérin): francia katolikus filozófus, laikus vallásos gondolkodó, a 19. századi francia katolicizmus romantikus szabadságeszményének irracionális-misztikus megszólaltatója, a "francia Kierkegaard", fiatal éveitől ¤ Ch. Renouvier barátja. L. fiatal korától zaklatott személyiség, romantikus alkat volt. Dolgozott tanárként, ezt a munkát azonban gyakran szakították meg a szülőföldjére, Bretagne-ba való visszatérések. Fegyelmezett és szisztematikus munkára gyakorlatilag képtelen volt; kéziratait, feljegyzéseit, gondolattöredékeit halála után Renouvier adta közre. Lelkesen vett részt 1848 párizsi forradalmában, amelytől romantikus víziói beteljesülését remélte, 1851-ben azonban egy szellemi összeomlás után elmegyógyintézetbe került és ezt az élményt illetve betegségét és súlyos depresszióját később sem sikerült kihevernie. Halála is tisztázatlan körülmények között következett be; Bretaigne partjainál a tengerbe fulladt és azóta sem derült fény arra, hogy baleset érte, öngyilkosságot követett el vagy halála egy bomlott elme szimbolikus istenkereső cselekedete volt-e. Vallásos gondolatait, amelyek a tragikus életérzés, a szépség utáni romantikus vágy, a könyörtelen, szigorú logika és az ösztönös panteizmus határán kavarogtak, valamilyen módon Nietzsche Isten elleni lázadása fordítottjának tekinthetők. L. a hit lényegének a szabadságot, mint mindent felülmúló életérzést tekintette, amely nem más, mint a szenvedő ember szabad választása, radikálisan másféle magatartás, mint amit a hagyományos teológia rigorózus racionalizmusa vagy a tradicionalizmus 'érzelemmentes romantikája' kínál.

Fő művei: La recherche d'une premiere vérité. Fragments posthumes (ed. Ch. Renouvier), A. Colin, Paris: 1924.; Textes inédites, Les Belles-Lettres, Paris: 1936.; Oeuvres complétes, La Baconniére, Neuchatel: 1952. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 1. (HP)