LEPIDI, Alberto (1858, Pisa – 1922, Roma): olasz katolikus teológus, a kibontakozó neotomizmus sokáig Belgiumban működő képviselője, dominikánus szerzetes. Löwen katolikus egyetemén tanult teológiát és bölcseletet és a kibontakozó neotomizmus elkötelezett híveként már az 1870-es években bekapcsolódott az ontologizmus elsősorban a belga ¤ G. C. Ubaghs által képviselt változata körül kibontakozó vitába. Az 1880-as években L. a domonkosok löweni tanulmányi házának volt a prefektusa, ezt követően pedig a római Minerva Konvent és az Angelicum filozófiatanáraként, a pápai Szent Tamás Akadémia tagjaként tevékenykedett. X. Pius pápasága idején mint a modernizmus elleni tanítóhivatali fellépés egyik kezdeményezője, a pápa tanácsadója a Magister Sacri Palatii tisztségét viselte. A modern bölcselet világával folytatott párbeszédben L. elsősorban Kant agnoszticizmusával és vallásértelmezésével szemban fejtette ki a véleményét, a katolikus bölcseletet rendszeresen előterjesztő tankönyve pedig a konzervatív neoskolasztika elveinek egyik korai összefoglalása. Dogmatikai kérdések tekintetében az ontologista nézettel vitázva L. elsősorban a visio Divina problémájával, az emberi akaratszabadság és az isteni okság viszonyával foglalkozott és igyekezett összhangot találni ¤ Szent Ágoston és ¤ Aquinói Szent Tamás gondolatrendszere között. Szisztematikus írásai révén L. elsősorban a neotomista metafizika és logika módszertana tekintetében ért el jelentős, a következő generáció számára is mértékadó eredményeket.

Fő művei: Examen filosophico-theologicum de ontologismo, Louvain: 1874.; Elementa philosophiae christianae 1-4., Louvain: 1875-79.; L'attivita voluntaria dell'uomo e l'influsso causale di Dio, Roma: 1890.; Opuscules philosophiques, Paris: 1900. Irodalom: DictThéolCath. VIII.; LThK. VI.(HP)