LÉON, Luis de (1527, Belmonte de Cuenca – 1591, Madrigal): spanyol katolikus teológus, biblikus, a barokk skolasztika és misztika jelentős képviselője és vallásos költészetének fontos alakja, lelkiségi író, az ágostonos remeték szerzetesi közösségének tagja. Eredetileg jogot tanult, teológiai tanulmányai során pedig Salamanca egyetemén a neves tomista dominikánusok, ¤ M. Cano és ¤ D. Soto tanítványa volt. 1561-től ugyanitt tanított teológiát és biblikumot, merész egzegézise és a latin bibliai szöveget a héber eredeti alapján javító eljárása következtében azonban inkvizíciós eljárás indult ellene, amely miatt több éves vizsgálati fogságot is szenvedett. A vádak alóli felmentése után, 1579-ben számára alapították az első spanyolországi biblikus tanszéket, amelynek tanáraként több szentírási könyvet is kommentált, élete utolsó esztendejében pedig rendje kasztiliai provinciálisává is megválasztották. Híve és szellemi támogatója volt ¤ Ávilai Szent Teréz misztikus törekvéseinek; ő gondozta Teréz írásainak első kiadását és apologetikus munkában is védelmére kelt az új karmelita lelkiségnek. Idősebb korában maga is számos misztikus értekezést adott közre, ekkor írt vallásos költeményei, spanyol és kasztiliai nyelvű prózája pedig a késő-reneszánsz spanyol költészet és a korai spanyol prózairodalom jelentős alakjává avatják.

Fő művei: De los nombres de Cristo, Salamanca: 1583.; Apologia de los libros de la madre Teresa, Salamanca: 1589.; Opera omnia I-VII., Salamanca: 1891-95. Poesias de Fr. Luis de Léon, Salamanca: 1975. (HP)