LEMOS, Tomás de (1555, Rivadavia - 1629, Roma): spanyol katolikus filozófus és teológus, a spanyol barokk kontroverz-teológia tomista iskolájának képviselője, dominikánus szerzetes. Valladolid egyetemén tanult majd ugyanott szisztematikus teológiát tanított. ¤ L. de Molina kegyelemtani művének megjelenése után L. ¤ D. Banez mellett egyik fő bírálója lett a molinista felfogásnak és vezető szerepet játszott a két álláspont körül kibontakozó teológiai vitában. L. teljes összhangot vélt felfedezni ¤ Szent Ágoston és ¤ Aquinói Szent Tamás nézetei között a praemotio physica kérdésében, a molinista megoldást pedig egyértelműen szemipelágiánus eretnekségnek tekintette. 1600-ban L. kezdeményezője volt annak, hogy a spanyol dominikánusok tomista véleményét terjesszék a Szentszék elé; a vita eldöntésére létrehozott De auxiliis Kongregáció előtt L. és ¤ D. Alvarez képviselte a dominikánus, baneziánus álláspontot, amely a bizottsági meghallgatások során győzedelmeskedett. A de auxiliis – vita hatalmi szóval történt berekesztése és lényegében eldöntetlennek minősítése után L. Rómában maradt, ahol további kéziratok egész sorában érvelt a tomista-baneziánus kegyelemtani felfogás igazsága mellett és elsőként dolgozta fel a de auxiliiis – vita históriáját. L. életében egyetlen művét sem jelentette meg nyomtatásban, utolsó éveiben pedig vaksága miatt munkaképtelenné is vált; tevékenységének dokumentumait vatikáni jegyzőkönyvek őrizték meg, írásai pedig csak halála után kerültek nyilvánosságra.

Fő művei: Panoplia gratia seu de rationalis creaturae in finem supernaturalem gratuita divina suavipotente ordinatione, ductu, mediis, liberoque progressu, dissertationes theologicae, Liege: 1676. (HP)