Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
 AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK



 
 

LEIBNIZ, Gottfried Wilhelm (1646, Leipzig – 1716, Hannover): német lutheránus filozófus, teológus, matematikus és természettudós, a barokk korszak legjelentősebb német bölcselője, a racionalizmus és a korai felvilágosodás eszméinek híve. Lipcse és Jéna egyetemén tanult, 1668-tól pedig német fejedelmi udvarok szolgálatában tevékenykedett. 1672 és 1676 között Párizsban élt, ahol kora szinte valamennyi tudományos nagyságával megismerkedett, 1676-tól pedig a hannoveri hercegek könyvtárosa, tanácsadója és alkalmi diplomatájaként fejtette ki széleskörű tudományos munkásságát. A bölcselő és teológus L. fő törekvése a kereszténység, az arisztotelészi és a karteziánus hagyomány egységének megteremtése, a vallási élet gyakorlatában pedig egy egységes racionális kereszténység létrehozása volt. Metafizikai rendszerének alapját az ellentmondás elvének kizárása, a létezés szükségszerűségének elve és a valóság elégséges okának kutatása jelentette, amelyre teodíceáját és vallásbölcseletének erősen deista szinezetű gondolatmenetét építette. Értelmezése szerint Isten teremtő aktusába eleve belehelyezte a harmónia elvét, amely felülírja a reformáció teológiájának a bűn eltörölhetetlenségével vagy a szigorú, mechanikus predestinációval kapcsolatos tételét. A teológiában klasszikusnak számító, a rossz eredetét firtató kérdésre L. válasza Isten megengedő akaratának feltételezése, amely az akaratszabadság melletti argumentumnak is tekinthető. L. bölcseleti rendszerét ¤ Ch. Wolff formálta később dogmatikus, a következő korszak protestáns teológiai tudományosságát alapjaiban meghatározó rendszerré.

Fő művei: Samtliche Schriften und Briefe, Darmstadt-Berlin: 1923-.; Opera philosophica (J. E. Erdmann), Berlin: 1840.; Deutsche Schriften 1-2., Berlin: 1838-40. Magyarul: Értekezések, FIT., Franklin, Budapest: 1907.; Újabb vizsgálódások az emberi értelemről, MTA., Budapest: 1930.; Válogatott filozófiai írásai, Európa, Budapest: 1986. Irodalom: Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése, SZIT., Budapest: 1980.; BBKL. IV.; Görföl - Kránitz. (HP)


címoldal
index-L