LE BRAS, Gabriel (1891, Paimpol – 1970, Paris): francia jogász, antropológus, szociológus, történész, vallás- és egyháztörténész. Rennes és Párizs egyetemén jogot és bölcseletet tanult, ezt követően pedig katonaként végigharcolta az első világháborút. 1922-ben Strasbourg egyetemén lett a római jog tanára, 1929-től pedig Párizsban és Strasbourgban is római- és kánonjogot tanított. Az időközben a francia történetírás új, komplex mentalitástörténeti irányzatához csatlakozó L. 1931 és 1962 között az École Pratique des Hautes Etudes vallástudományi szekciójában és a Strassbourgi Egyetem Kánonjogi Intézetében jog- és egyháztörténetet tanított és közben számos tudományos tisztséget is viselt. L. tudományos működésének egyik fontos területe a római és a kánonjog közötti kölcsönhatás vizsgálata, az egyházi jogrendszer és társadalmi környezete kapcsolatának tanulmányozása volt. Némileg összefüggött ezzel tudományos kutatásainak másik, egyháztörténeti területe, amelyben főleg a középkori egyházi intézménytörténet feldolgozó írásai jelentősek. Egyháztörténészként L. elkötelezett híve volt a szociológiai módszerek történetírói alkalmazásának; ebből a szempontból a régi Franciaország vallási életét, hívő hétköznapjait, szokásait feldolgozó munkája a legjelentősebb, vallás- és egyházszociológiai tanulmányait pedig több kötetben adta közre. A vallási, egyházi élet vizsgálatára irányuló kutatásai mellett L. számos jogelméleti, szociológiai és módszertani írással is a nyilvánosság elé lépett.

Fő művei: Introduction a l'histoire de la pratique religieuse en France 1-2., Paris: 1942-45.; Études de sociologie religieuse 1-2., Paris: 1955-56.; Institutions ecclésiastiques de la Chrétienté médiévale 1-2., Paris: 1959-64.; Sources et théorie du droit, Paris: 1965. Irodalom: A. Gemes: Das Gebiet und Methoden der Religionssoziologie nach Gabriel Le Bras, Roma: 1955.; BBKL. IV. (HP)