LAYMANN, Paul (1574, Arzl bei Innsbruck – 1635, Konstanz): német katolikus teológus, moralista és kánonjogász, jezsuita szerzetes. Innsbruck egyetemén jogot, rövid dillingeni tanári működés után pedig Ingolstadt egyetemén teológiát és bölcseletet tanult. 1609-től a morálteológia tanáraként München jezsuita kollégiumában működött, 1625-től pedig Dillingen egyetemén volt az egyházjog professzora. ¤ H. Busenbaum mellett kora egyik legjelentősebb morálteológusaként L. müncheni éveiben dolgozta ki a maga, erősen jogi szempontokat érvényesítő és a kazuisztika elveit követő rendszerét, amely két évszázadon keresztül a katolikus erkölcstan egyik legfontosabb szintézisének bizonyult és amelyhez maga a szerző egy részletes, alfabetikus repertóriumot is összeállított. Ezzel a munkájával L. a kazuisztikus és formális barokk morálteológia egyik klasszikusa, a korabeli, a katolikus egyházon és a jezsuita renden belül kibontakozó erkölcsteológiai viták jelentős alakja lett. Hasonló szintézis megalkotására vállalkozott L. dillingeni éveiben, amikor a kánonjog kézikönyvét dolgozta ki, amelyben kitért a felekezetek közötti vallásbéke jogintézményének megítélésére vagy a korszakban erősen vitatott boszorkányperek témájára is. Kánonjogi írásainak külön jelentőséget kölcsönöznek azok a fejtegetései, amelyek az államnak a világi hatalomtól való függetlenségét hangsúlyozzák. 1631-ben a svéd csapatok elől L. Konstanzba kényszerült menekülni, ahol pestisjárvány következtében érte a halál.

Fő művei: Theologia moralis in quinque libros partita 1-5., München: 1625.; Moralis Theologiae Repertorium, München: 1627. Irodalom: K. Werner: Geschichte der katholischen Theologie, München: 1866.; DictThéolCath. IX.; LThK. VI.; BBKL. IV. (HP)