LAVATER, Johann Caspar (1741, Zürich – 1801, Zürich): svájci német evangélikus teológus, filozófus és író, a felvilágosodás eszméit elutasító konzervatív német szellemi élet jeles alakja, szülővárosában lelkipásztor, ismert egyházi szónok. Kiterjedt levelezése és személyes kapcsolatai révén összeköttetésben állt szinte kora teljes szellemi életével: barátai közé tartozott egy időben Goethe és ¤ Herder, de kapcsolatban állt olyan gondolkodókkal is, mint ¤ G. E. Lessing, ¤ Fr. H. Jacobi, a zsidó felvilágosodást és emancipációt képviselő ¤ M. Mendelssohn, a romantika előfutárának számító ¤ J. G. Hamann vagy a bajor katolikus megújulást kezdeményező ¤ J. M. Sailer. Konzervatív nézetei dacára teológiai-vallási tárgyú írásai révén L. maga is átmenetet jelent a felvilágosodás és a romantika között. Aussichten in die Ewigkeit (1768-73) című munkája az ember halál utáni felmagasztalásáról ír, antropológiája pedig Krisztus szenvedéstörténetében mutatja be az ember kiteljesedésének útját. Különösen jelentős Wahrheit und Irrtum, Sein und Schein (1786) című munkája, amely Istent az emberi szív tapasztalatának megfelelő valóságnak tekinti. Jelentős fiziológiai és karakterológiai megfigyeléseket tett, Nathanael című írásában pedig az ember neveléséről tett fontos megállapításokat. Idősebb korában egyre erősödött vallásos konzervativizmusa és az a meggyőződése, hogy a felvilágosodás eszméivel szemben a hit megoltalmazásán kell fáradoznia.

Fő művei: Samtliche Werke 1-12., Zürich: 1834-38. Irodalom: Görföl - Kránitz. (HP)