LATOMUS, Bartholomaeus /Le Masson, Steinmetz, Bartolomaeus Henrici Arlunensis/ (1490, Arlon – 1570, Koblenz): németalföldi humanista, katolikus teológus és bölcselő, egyházmegyés pap, a reformáció ügye körüli korai hitviták szereplője. Freiburg egyetemén jogot, bölcseletet és teológiát tanult és ekkor ismerkedett meg a ¤ D. Erasmus köré csoportosuló német humanisták körével is. Ezt követően Trierben volt házitanító, Köln és Löwen egyetemén a klasszikus irodalom tanára, 1531 és 1541 között pedig Párizsban oktatta a humanisztikus tudományokat. 1542-ben került Koblenzbe, ahol fejedelmi tanácsosként és teológiai szakértőként tevékenykedett. Ebben az időszakban kapcsolódott be L. a hitújítás körül kibontakozó vitákba, amelyekben a hagyományos, katolikus tanítás védelmezőjeként lépett fel. Ennek jegyében folytatott nevezetes vitájában ¤ M. Bucer volt a fő ellenfele, akivel a miseáldozat szentségi tervészetével kapcsolatban cserét véleményt, az 1550-es években pedig ¤ J. Andrae volt a legjelentősebb szellemi vitapartnere. Közben L. aktív, a humanizmus szelleméhez és a klasszikus teológiai hagyományhoz igazodó hitvédő tevékenységet folytatott: részese volt az 1540-es hagenaui és 1546-os wormsi disputáknak és éles támadásokat intézett az Ágostai Hitvallás hitértelmezése ellen, amelyet a reneszánsz szellemiség ellen intézett támadásnak értelmezett. Bölcselőként L. ¤ R. Agricola arisztoteliánus szemléletű humanista hagyatákának népszerűsítésén fáradozott, közben pedig verseket írt és az antik irodalom jeles alkotásaihoz készített humanista szellemű kommentárokat.

Fő művei: Factio memorabilis, Trier: 1526.; Epistolae duae duorum amicorum, Köln: 1540.; Spaltung der Augspurgischen Confession durch die newen und streitigen Theologen, Köln: 1559.; Responsio Bartholomaei Latomi ad epistolam quandam Martini Buceri, Mainz: 1544.; Bartholomaei Latomi adversus Martinum Bucerum defensio, Mainz: 1546. Irodalom: LThK. VI.; RGG. VI. (HP)