LASICKI, Jan (1534, Lasice z Sochaczew –1599, Rawa): lengyel kálvinista történész és vallási író, hitvitázó. Gyermekkorától kálvinista hitben nevelkedett, egyetemi tanulmányait pedig Európa protestáns központjaiban, így Strassburgban, Genfben, Zürichben, Baselben és Heidelbergben végezte, miközben olyan reformátorokkal került személyes kapcsolatba, mint ¤ Kálvin, ¤ Th. Béza, ¤ H. Bullinger vagy ¤ S. Castellio. A teológiai és bölcseleti stúdiumok mellett elsősorban a történelem vonzotta és a későbbiekben is történeti és egyháztörténeti kutatásokkal foglalkozott, közben azonban a jezsuitákkal és az antitrinitáriusokkal folytatott hitvitákból is kivette a részét. L. történeti műveiben feldolgozta Franciaország históriáját, a Cseh Testvérek és a waldens közösségek történetét és élénken érdekelték az európai népek kereszténység előtti, pogány korszakának emlékei. Teológiai írásai és egyházi szereplései alapján L. egyike volt a lengyelországi Cseh Testvérközösség és a kálvinisták únióját szorgalmazóknak, más munkáiban pedig a gyermekkeresztség eszméjét és az egyéni lélek halhatatlanságát védelmezte az antitrinitáriusok radikalizmusa ellenében.

Fő művei: De diis Samagitarum caeterorumque Sarmatarum, Basel: 1615.; De Russorum, Moscovitarum et Tartarorum religione, Speyer: 1582.; De origine et rebus gestis Fratrum Bohemorum, quos ignari rerum Waldenses, mali autem Picardos vocant, Lissa: 1649. Irodalom: H. Barycz: Le premiers contacts de Jan Lasicki avec la culture occidentale, Warszawa: 1972. (HP)