HEINRICH von LANGENSTEIN /Heinrich von Hessen, Heinrich Heinbuche/ (1325, Marburg/Lahn – 1397, Wien): német skolasztikus teológus és egyházi író, egyházmegyés pap. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Párizsban végezte, ezt követően pedig ugyanott tanított és egyetemi tisztségeket is viselt. Az 1378-as egyházszakadást követően VI. Orbán pápa oldalára állt. Jelentős egyházpolitikai és publicisztikai aktivitást fejtett ki a következő években, amelyek célja a szakadás megszüntetése és egy reform-zsinat összehívásának szorgalmazása volt. 1382-ben Párizst elhagyva rövid időre Eberbach cisztercita kolostorába vonult vissza, 1384-ben azonban Bécs egyetemén nyert kinevezést a teológia professzorává. Élete utolsó évtizedében irányítása alatt ment végbe a bécsi egyetem ujjászervezése, amelynek rektori tisztségét is viselte. H. a késői, lényegében mérsékelten nominalista skolasztika egyik legjelentősebb képviselője volt német nyelvterületen. Egyházpolitikai, az egyházi reformok ügyét szorgalmazó írásaiban kezdetben episzkopalista-konciliarista, később viszont papalista nézeteket képviselt és határozottan kiállt az egyház spirituális-pasztorális életének megújítása mellett. Széleskörű érdeklődését mutatja, hogy teológiai munkái mellett foglalkozott asztronómiai, matematikai és természettudományos témákkal is, néhány munkáját pedig nem latinul, hanem német népnyelven adta közre. A szűkebben vett teológiai témák területén Genezis-kommentárja és szentencia-magyarázatai érdemelnek említést, amelyekben tárgyát az ockhamizmus szellemében magyarázta, kisebb értekezéseiben pedig krisztológiai, ekkléziológiai és mariológiai témákat tárgyalt. H. ¤ Nicolaus Oresme mellett egyike volt a középkor legjelentősebb gazdaság- és pénzelméleti íróinak.

Fő művei: Quaestio de cometa, 1371; De magnete; De habitudine causarum et influxu naturae communis respectu inferiorum; Lectura Parisiensis;Lectura Eberbacensis; Epistola consiliii pacis de unione ac reformatione Ecclesiae 1381; Epistola de cathedra Petri, 1395; De verbo incarnato; Speculum animae; De contemptu mundi. Irodalom: O. v. Hartwig: Heinricus de L. dictus de Hassia, Wien: 1857.; J. Lang: Die Christologie bei H. v. L. Eine dogmengeschichtliche Untersuchung, Basel - Wien: 1966.; DictThéolCath.VIII.; RGG. III.;LThK. V.; BBKL. II. (HP)