LALLEMANT, Louis (1588, Chalons-sur-Marne – 1635, Bourges): francia katolikus teológus és lelkiségi író, jezsuita szerzetes, a barokk misztika és aszketika jelentős alakja. L. élete java részében Boruges kollégiumában volt novíciusmester és nagyhírű lelki vezető, aki körül valóságos spirituális mozgalom szerveződött. Felfogásának a spanyol jezsuita misztikus, ¤ B. Álvarez nézeteire sokban emlékeztető lényege a világban való cselekvő aktivitás és az elmélyült, szemlélődő és imádságos élet közötti feszültség felismerése volt. Erre a konfliktusra megoldásként L. elmélyült Jézus-misztikát és a Szentlélek belső vezetésére való fokozott ráhagyatkozást, a külső cselekvéseket megelőző és előkészítő ima-életet kínált, a kontempláció, a lélek belső csendje és a passzív aszkézis irányába erősen eltávolodva a rendalapító, ¤ Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatainak szellemétől. L. a kora vitáinak kereszttüzében álló, gyakran önmagával is ellentmondásba kerülő, ám egészében sodró lendületű tanítását nem fejtette ki részletesen és nem jelentette meg írásban; nézeteit lelkigyakorlatos beszédekben, levelekben adta közre, amelyek gondolatait tanítványai terjesztették tovább. Az ő feljegyzéseikben maradt fenn gondolatainak, maximáinak Doctrine Spirituelle néven emlegetett híres gyűjteménye, amely alapján csak évtizedekkel halála után jelent meg nyomtatásban az életét és nézeteit bemutató összefoglalás. Az ebből kibontakozó életművet a kortársak, de a barokk spiritualitás történetét a 20. században feldolgozó ¤ H. Brémond is a korszak egyik legjelentősebb, bár a jezsuita hagyományoktól jelentősen eltávolodó lelkiségi munkájának ítélte.

Fő művei: (P. Champion ed.): La Vie et la Doctrine Spirituelle du P. L. Lallemant, Paris: 1694. Irodalom: H Bremond: Histoire litteraire de sentiment réligieux en France, V., Paris: 1920.; DictTheolCath. VIII.; W. V. Bangert: A jezsuiták története, Osiris, Budapest: 2003. (HP)