LALLEMANT, Jacques-Philippe (1660, St.-Valéry-sur-Somme – 1748, Paris): francia katolikus teológus, biblikus, jezsuita szerzetes, az abszolutizmus és a felvilágosodás kora teológiai vitáinak jelentős szereplője, a Mémoires de Trévoux és más folyóiratok vezető publicistája. Irodalmi működésének jelentős részében aktuális teológiai és egyházpolitikai kérdésekről mondott véleményt: rendtársait védelmezte a kínai misszió körül kirobbant rítus-vitában, a ¤ J. Mabillon által felvetett egyháztörténeti kérdések megítélésében és egyik fontos szereplője volt a janzenisták és a gallikán szeparatizmus elleni szellemi küzdelemnek. Több munkájában is különösen élesen bírálta ¤ P. Quesnel Reflexions morales című munkáját és a janzenisták ¤ Szent Ágoston értelmezését, védelmébe vette és kommentálta a kérdésben elmarasztaló véleményt megfogalmazó Unigenitus bullát és egyik szerzője volt a janzenisták morális rigorizmusát bibliai alapon elutasító, számos nyelven kiadott népszerű jezsuita kézikönyvnek. Polemikus írásai mellett spirituális témák is foglalkoztatták: népszerű munkákat írt a zsoltárok lelkiségéről és Krisztus követésének immár klasszikus témájáról, amelyekben leginkább az aszketikus teológia jezsuita hagyományait követte.

Fő művei: Le Pere Quesnel séditieux dans ses Reflexions sur le Nouveau Testament, Bruxelles: 1704.; Le veritable esprit des nouveaux disciples de St. Augustin, Bruxelles: 1706.; Reflexions morales sur le Nouveau Testament traduit en francais, Paris: 1713.; L'Imitation de Jésus-Christ, traduction nouvelle, Paris: 1740. (HP)