LACHMANN, Karl Konrad Friedrich Wilhelm (1793, Braunschweig – 1851, Berlin): német lutheránus filológus, irodalomtörténész, teológus és biblikus, a racionális bibliakritika, a modern irodalmi forráskutatás és szövegkritika egyik úttörője. Halle és Göttingen egyetemén tanult teológiát, biblikumot, klasszikus nyelveket és irodalomtörténetet. 1818-tól Königsberg, 1825-től Berlin egyetemén volt az irodalomelmélet és a filológia tanára. Lachmann szerteáágazó tudósi tevékenysége során számos antik irodalom- és szövegtörténeti témán dolgozott és egyik megteremtője volt a rlégi német irodalom és kultúra világát elemző germmanisztikai stúdiumoknak. E területeken kidolgozott, az egyes régi irodalmi szövegek forrásrétegeit elkülönítő, a Nibelung ének és az Iliász vizsgálata során kidolgozott módszerét alkalmazta az újszövetségi szöveghagyomány vizsgálata során is, amivel jelentősen járult hozzá az újszövetségi forráselmélet és szövegtörténet kutatásának fejlődéséhez. Biblikus kutatásai során az Újszövetség görög szövegének több hagyományrétegét különítette el egymástól és behatóan foglalkozott a régi bibliai kéziratok összehasonlító elemzésével is. A szinoptikus evangéliumok forrásainak kutatása során azt a nézetet képviselte, amely az anyag közös kiindulópontjaként egy ismeretlen beszédforrás egykori létezésére következtetett és azon a nézeten volt, hogy Márk szövegének elsőbbsége van a Máté és Lukács nevéhez kapcsolódó evangéliumi hagyományokkal szemben.

Fő művei: Novum Testamentum Graece ex recensione C. L., Berlin: 1831.; Über die Ursprung ursprüngliches Gestalt des Gedichtes 'Der Nibelungen Not', Berlin: 1816.; Betrachtungen über Homers Ilias, Berlin: 1837. Irodalom: H. J. Vogels: Handbuch de Textkritik des NT's, Bonn: 1955.; LThK. VI.; BBKL. IV(HP)