LABERTHONNIERE, Lucien (1860, Chatelet - 1932, Párizs): francia katolikus teológus és filozófus, publicista, oratoriánus szerzetes, a katolikus ¤ modernizmus jelentős képviselője. Már a 19. század utolsó éveiben támadások és gyanúsítgatások középpontjába került, mivel lapszerkesztőként liberális eszmék mellé állt és az egyház belső reformját követelte. A modernizmus körül kirobbanó viták idején a ¤ J. H. Newman eszméin tájékozódó L. maga is kiállt a historizmus mellett, a * neotomizmus rideg objektivizmusát pedig tételek egész sorában támadta. Kiteljesedett a konzervatív egyházi struktúrákról alkotott kritikája is a vita idején: kora konzervatív egyházát hatalmi helyzetével visszaélő, végletesen racionalizáló teológiai struktúrák árnyékába húzódó intézménynek tekintette, amelyet komoly felelősség terhel azért, hogy a keresztény hit érzelemgazdag, emberi tartalma veszendőbe megy. A modernistákat elítélő hivatalos egyházi elmarasztalások L.-t is érintették; ő ezeknek a cenzúráknak alávetette magát, a Lamentabili megjelenése után pedig valamennyi modernista gondolatát visszavonta és a továbbiakban alig szerepelt már a francia katolikus szellemi életben, nézetei azonban az ¤ ortodox neotomizmus későbbi válságát, a ¤ théologie nouvelle kibontakozását segítették elő.

Fő művei: Essais de philosophie religieuses, Lethielleux, Paris: 1903.; Le realisme chretienne et l'idéalisme grec, Lethielleux, Paris: 1904. Irodalom: R. Marle: Au coeur de la crise modeniste, Aubier, Paris: 1960.; M-Th. Perrin: Laberthonniere et ses amis, Beauchesne, Paris: 1975.; A. Vidler: A variety of Catholic Modernists, University Press, Cambridge: 1972.; Ch. Ph. Bd. 2. (HP)