KUHN, Johannes Evangelist (1806, Waschenbeuren bei Schwabisch Gmünd – 1887, Tübingen): német katolikus teológus és bölcselő, egyházmegyés pap, Giessen majd Tübingen egyetemének professzora, a katolikus tübingeni iskola legjelentősebb dogmatikusa, ¤ Hirscher, ¤ Möhler és ¤ Drey tanítványa. Pályája kezdetén az egzegézis foglalkoztatta és historicista szellemben, a hit és az üdvtörténet szempontjait hangsúlyozva szállt vitába a racionalista Jézus élete – kutatás ¤ D. Fr. Strauss által kezdeményezett vonulatával. Később dogmatikával, dogmatörténettel, ókeresztény irodalomtörténettel kezdett foglalkozni és a kezdetektől erős fenntartásokkal figyelte a kibontakozó újskolasztikus filozófiát, teológiát. Különös határozottsággal képviselte a hit tudás általi megalapozhatóságának gondolatát és vallotta - az emberi személyiség dinamikus fejlődésére alapozva - a dogmák történetiségét. Egész dogmatikai rendszere polémia a klasszikus német idealizmus, különösen pedig Hegel gondolataival, de katolikus részről az elsők között igyekezett hasznosítani is elveket és módszereket a hegeli bölcseletből. Hegel felfogásával szembeni legalapvetőbb ellenvetése az volt, hogy az teljesen megszünteti a hit önállóságát, átemelve azt a tudás és a szellem világába. K. dogmatikájában a hitet személyes ontológiai tapasztalatnak fogta fel, ennek szellemében magyarázva ¤ Aquinói Szent Tamást is, a kegyelemtan kérdésében pedig - ellentétben a kor másik jelentős dogmatikusával, ¤ M. J. Scheeben-nel - az ágostoni nézetekhez közeledett. Mint a tübingeniek dinamikus és spekulatív történetteológiájának fő képviselője, élete utolsó szakaszában éles vitába keveredett a kibontakozó újskolasztikus felfogással, különösen annak a filozófiát a teológiának alávető szemlélete miatt, majd - szellemi defenzívába kerülve - 1869-től a publikálással is felhagyott. K. élete java részében tudományos és oktatói tevékenysége mellett közéleti szerepet is játszott; 1848 és 1852 között még a stuttgarti országgyűlés képviselőségét is elvállalta.

Fő művei: Das Leben Jesu, wissenschaftlich bearbeitet, Grünewald, Mainz, 1838.; Katholische Dogmatik 1-3. Grünewald, Mainz-Tübingen: 1846-1864.; Die christliche Lehre von der göttlichen Gnade, Mainz-Tübingen: 1868. Irodalom: Ch. Ph. Bd. I.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel, München: 1975.; Theologie in Aufbruch und Wiederstreit. Die deutsche katholische Theologie im 19. Jahrhundert, (Hrsg.: L. Scheffczyk), C. Schünermann, Bremen: 1965. ; J. R. Geiselmann: Die katholische Tübinger Schule. Ihr theologische Eigenart, Herder, Freiburg: 1964.; J. R. Geiselmann: Die lebendige Überlieferung als Norm des christlichen Glaubens dargestellt im Geiste der Traditionslehre Joh. Ev. Kuhns, Herder, Freiburg: 1959.; Görföl - Kránitz. (HP)