KUENEN, Abraham (1828, Haarlem – 1891, Leiden): holland kálvinista teológus, biblikus és vallástörténész, a bibliakutatás forrástörténeti irányzatának jelentős alakja. Leiden egyetemén tanult teológiát és bibliai nyelveket és ugyenitt lett 1852-ben az Újszövetség és az etika, 1870-től az Ószövetség professzora. Pályája korai szakaszában már a Tóra történeti forrásaival kapcsolatos kutatások kötötték le a figyelmét; a mózesi könyvek arab és szamaritánus verzióit elemezve igyekezett a hagyomány egyes rétegeit elkülöníteni. A Pentateuchos anyagát vizsgálva később K. ismerte fel elsőként a Papi Kodex létét, késői keletkezését és önállóságát, jelentősen hozzájárulva ezzel a ¤ J. Wellhausen által megfogalmazott négy-forrás elmélet megszületéséhez. A bibliai források és a zsidó történelem és vallástörténet anyagát elemezve később K. egy olyan általános modell megfogalmazásához is eljutott, amely szerint az ószövetségi hagyomány fejlődése – pontosabban visszafejlődése – a dinamikus és kreatív ősformák és történeti rétegek irányából egy dogmatizált és megmerevedő struktúra irányába haladt. Ószövetségi kutatásai mellett K. részese volt az összehasonlító vallástudomány kibontakoztatási folyamatának is. E tárgyban kidolgozott rendszerének alapját a dinamikus népvallás és a statikus világvallás fogalmai közötti feszültség feltételezése képezte, amelyek történeti kölcsönhatásából próbálta értelmezni minden jelentős vallási rendszer változásának törvényszerűségeit.

Fő művei: Historisch-kritisch onderzoek naar het ontstaan en de verzameling van de boeken des Ouden Verbonds 1-3., Leiden: 1861-65.; Historisch-kritische Einleitung in die Bücher des alten Testaments 1-3., Leipzig: 1886-94.; De godsdienst van Israel tot den ondergang van den Joodschen Staat 1-2., Haarlem: 1869-70.; Volksreligion und Weltreligion, Berlin: 1883. Irodalom: K. Budde in: Abraham Kuenen, Gesammelte Abhandlungen, Tübingen: 1894.; RGG. III.; BBKL.IV. (HP)