KRAUS, Franz Xaver (1840, Trier – 1901, San Remo): német katolikus teológus, az ókeresztény egyháztörténelem és a keresztény archeológia ismert szakembere, képzett művészettörténész, ¤ F. Alzog, ¤ K. J. Hefele és ¤ J. E. von Kuhn tanítványa, 1878-tól F. Alzog utódaként Freiburg egyetemén a patrológia és a keresztény régiségtan tanára. Neve több alkalommal is felmerült püspöki székek betöltésekor, kinevezése azonban Róma ellenállása miatt rendre meghiúsult és az egyházi hatóságok összefoglaló egyháztörténeti kézikönyvében is találtak kifogásolható részleteket. K. tudósi működésének legfontosabb területe a keresztény művészet és kultúra világának feltárása volt; önálló munkákban dolgozta fel több német tartomány egyházi emlékeit, írt kézikönyvet a keresztény művészet históriájáról, de értekezett Dante költői világáról is, folyóiratokban megjelenő tanulmányaiban pedig a teológia-, az egyház és a művészettörténet számos összefüggésére derített fényt. Szakmai munkája mellett K. kivette a részét az 1870-es évek német egyházpolitikai vitáiból is; így aktív részese volt az Elzász-Lotharingia egyházi jogállásával kapcsolatos vitáknak, a német Kulturkampf időszakában pedig a katolikus autonómia mellett ált ki, miközben – a túlzott liberalizmus vádját is magára vonva – az ultramontán katolicizmus végletes konzervativizmusától is igyekezett elhatárolódni.

Fő művei: Kunst und Alterthum in Elsass-Lotharingen 1-4., Strassburg, 1876-92.; Kirchengeschichte, Herder, Freiburg: 1882.; Geschichte der christlichen Kunst 1-2., Herder, Freiburg: 1896-1900. Irodalom: Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhunderts (Hrsg.: H. Fries – G. Schwaiger), Bd. 3., Kösel, München: 1975.(HP)