KLIEFOTH, Theodor (1810, Körchow bei Wittenburg – 1895, Schwerin): német lutheránus teológus, a 19. század dereka utáni újkonzervatív lutheranizmus jelentős alakja. Berlin és Rostock egyetemén tanult teológiát; hallgatta ¤ D. Fr. Schleiermacher előadásait, csodálta Hegel bölcseletét és barátai közé fogadta őt ¤ A. Neander is. A mecklenburgi és a drezdai udvarban töltött nevelői és lelkészi szolgálat után 1844-ben lett Schwerin szuperintendense és lelkésze. 1848 után a korábban liberális és kollegiális elveket valló K. az egyházpolitikai és egyházkormányzati konzervativizmus hivévé, a központosított egyházirányítás eszméjének szószólójává szegődött; jelentős egyházi közéleti szerepet vállalt, viselte az Általános Lutheránus Konferencia elnöki tisztét, istentiszteleti reformot dolgozott ki és közreműködött a birodalmi lutheránus egyház szervezeti konszolidációjában. Korai dogmatörténeti írásai alapján K. a hittudományban eredetileg a liberális közvetítésteológia álláspontját képviselte, 1848 után azonban a neolutheránusok táborához csatlakozott. Ebben a szellemben készítette el 1855-ben Mecklenburg új egyházi rendtartását, a lutheránus hagyományhoz való visszatérés igényét pedig számos dogmatikai, egyháztani és liturgiatörténeti írásával is alátámasztotta. Élete utolsó két évtizedében a történetkritikai módszer elutasítása jegyében ószövetségi kommentárokon dolgozott és ¤ M. Luther eredeti gondolatai szellemében igyekezett kidolgozni az újortodoxia eszkatológiai teológiáját.

Fő művei: Einleitung in die Dogmengeschichte, Parchim: 1839.; Acht Bücher von der Kirche, Schwerin: 1854.; Kirchenordnung, Schwerin: 1855.; Christliche Eschatologie, Leipzig: 1886. Irodalom: E. Haack: Theodor Kliefoth, Schwerin: 1910.; H. A. Stoll: Th. K. als Kirchenführer, Göttingen: 1936.; RGG. III. (HP)