KLEE, Heinrich (1800, Münstermaifeld - 1840, München): német katolikus teológus és bölcselő, a felvilágosodás és a liberalizmus eszméinek ellenfele, a tübingeni iskola nézeteihez közelálló dogmatikus és dogmatörténész, egyházmegyés pap. Pályája korai szakaszában a bonni egyetemre nyert kibevezést, ám ott hamar ellentétbe került ¤ G. Hermes és követői, a hermesianusok felfogásával és a Hermes elítélése körüli konfliktus idején Münchenbe távozott, ahol ¤ J. A. Möhler utódaként egzegézist és dogmatörténetet tanított. K. már pályája kezdetén elkötelezte magát a végletes racionalizmus és spekulatív idealizmus elveit elutasító történeti teológia mellett és ennek a szemléletnek a jegyében elemezte az ókeresztény idők kiliaszta mozgalmait, de készített szentírási kommentárokat, az egyházatyák gondolatait elemző írásokat is és értekezett a házasság szentségének dogmatörténetéről. Legjelentősebb, a német dogmatika fejlődését ¤ J. M. Scheeben szintézisének megjelenéséig meghatározó művei, a hittudomány rendszerét felvázoló teológiai enciklopédiája, Dogmatikája és dogmatörténeti kézikönyve a potitív, történeti teológia eredményeire támaszkodva, ortodox, de nem konzervatív szellemben Möhler és ¤ S. v. Drey gondolatainak, a romantika történeti idealizmusának és a hagyományos skolasztikus és patrisztikus értékeknek az összefoglalását végezte el és sokban járult hozzá a katolikus öntudat újraéledéséhez a német szellemi élet világában. K. Hegel filozófiájára is óvatosan támaszkodó álláspontja szerint a kereszténység és annak dogmatikai tanítása mindenekelőtt történelmi esemény; így a tanítás maga sem lehet racionális megértésen alapuló elvont spekuláció, hanem csak egy organikus fejlődésben kibontakozó históriai tapasztalat. Dogmatikai szintézisére épülő etikai kézikönyve, amely az emberi lélek benső, természetes vallásosságának antropológiájára építi fel a morál világát, csak korai halála után látott napvilágot.

Fő művei: Tentamen theologico-historicum de chiliasmo primorum saeculorum, Mainz: 1824.; Encyclopedie der Theologie, Mainz: 1832.; Katholische Dogmatik 1-3., Mainz: 1834-35.; Lehrbuch der Dogmengeschichte 1-2., Maiz: 1837-38.; Grundriss der Ethik, Mainz: 1843. Irodalom: Ch. Ph. Bd. I.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (Hrsg.: H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel: München: 1975. (HP)