KIRCHMEYER, Thomas /Naogeorgus, Thomas/ (1508, Straubing – 1563, Wiesloch): német reformátor, humanista és drámai költő, fiatal éveiben dominikánus szerzetes. Humanista és teológiai képzését Tübingenben szerezte és ekkor csatlakozott a reformáció mozgalmához. 1533-tól szellemi függetlenségét féltő nyugtalan vándorként több thüringiai városban szolgált mint lelkipásztor és ekkor írta a német irodalom története szempontjából is jelentős, a pápaság és a hitújítás küzdelmének témáját feldolgozó, antik mintákat és humanista ideálokat követő, a kegyelem hatékonyságát vagy a régi egyház és a pápai udvar romlottságát bemutató tragédiáit. Az 1540-es években K. az isteni kegyelmi kiválasztás és az úrvacsora kérdésében ellentétbe került ¤ M. Luther és ¤ Ph. Melanchton nézeteivel, ellenezte az interim elfogadását, közben sorra adta ki bölcseleti és teológiai írásait, polemikus műveit, bibliai drámáit, antik fordításait és szatírikus költeményeit, 1555-ben pedig nagyobb epikus művet írt a pápisták ellen. Az 1550-es években Stuttgartban és Baselben is megfordult, 1563-ban pedig Esslingen szuperintendensévé nyert kinevezést, miközben Wiesloch lelkészeként szolgált. Az irónia és a szatíra eszközét bőségesen felhasználó műveiben K. egyéni módon és igen szabad szellemben képviselte a reformáció lutheránus irányzatának középutas változatát, közben pedig lényegében a humanizmus szellemében emelte fel a szavát a katolikus és kálvinista "szélsőségek" ellen.

Fő művei: Tragoedia nova Pammachius, Nürnberg: 1538.; Marcator seu Iudicum, Nürnberg: 1540.; Incendia seu Pyrgopolinices, Nürnberg: 1541.; Epitome ecclesiasticorum dogmaticorum, Mainz: 1549.; Regnum papisticum, Stuttgart: 1555.; Samtliche Werke 1-10., Berlin - New York: 1973. Irodalom: G. Th. Strobel: Nachricht von Thoma Naogeogi Leben und Schriften, Tübingen: 1780.; RGG. III.; LThK. VII.; BBKL. VI. (HP)