KERÉNYI, Károly (1897, Temesvár – 1973, Zürich): magyar klasszika-filológus és vallástörténész, az antik mitológia nemzetközi hírű kutatója. A budapesti egyetemen klasszika-filológiát tanult, gimnáziumi tanárkodás után 1934-től a pécsi és a szegedi egyetemen tanított klasszika-filológiát, magántanára volt a pesti egyetemnek, közben pedig folyóiratok és könyvsorozatok szerkesztőjeként, tudományos tisztségek viselőjeként, számos tanítványt nevelve meghatározó alakja volt a magyar humán értelmiség szellemi életének. 1942-től Svájcban tartózkodott tanulmányúton és egy 1946-os rövid magyarországi látogatást követően – bár közben a Magyar Tudományos Akadémai tagjává is választották – politikai és ideológiai megfontolásokból véglegesen is ott telepedett le. Állandó egyetemi állást ezt követően nem vállalt; magántudósként írásaiból élt, de számos előadókörutat tett Európa nyugati felében, elsősorban Olaszországban. A görög és római vallás- és mitológia világát feltáró, a vallástudomány evolucionista és fenomenológiai írányzatait is elutasító írásaiban K. a modern vallástörténetírás mitologistának nevezett irányzatát képviselte, a ¤ C. G. Jung analitikus mítoszfelfogásával való megismerkedését követően pedig az archetipusok elmélete alapján igyekezett értelmezni az antik vallástörténet fő alakjait és a mítoszok világában megfogalmazódó érzéki hagyományt. Jung révén – akivel közös, az analitikus lélektant és a klasszikus vallástörténetet ötvöző, de ¤ P. Radin trickster-elméletét is felhasználó munkát is megjelentetett – a nemzetközi vallástudományi életben is fontos szerepet játszó Eranos-kör meghatározó alakjává vált az 1950-es évekre. Összefoglaló görög-római vallástörténeti és görög mitológiai kézikönyve mellett monográfiák sorában elemezte – részben analitikus módszerrel – a görög pantheon istenalakjait és azok mitológiáját, nem közvetlenül szaktudományi írásaiban vagy a Th. Mann és közötte kibontakozó levelezésben pedig az antik kultúrából származó európai humanizmus védelmében emelt szót.

Fő művei: Die griechis-orientalische Romanliteratur, Tübingen: 1927.; Dionysos und das Tragische in der Antigone, Frankfurt/Main: 1935.; Apollon, Wien: 1935.; Pythagoras und Orpheus, Zürich: 1939.; Die antike Religion, Amsterdam: 1940.; Mythologie und Gnosis, Amsterdam: 1942.; Die Tochter der Sonne, Zürich: 1944.; Der göttliche Artz, Basel: 1948.; Niobe. Neue Studien über Antike Religion und Humanismus, Zürich: 1949.; /C. G. Jung - K. Kerényi/ Einführung in das Wesen der Mythologie. Das göttliche Kind. Das göttliche Madchen, Zürich: 1951.; Die Mythologie der Griechen 1-2., Zürich: 1956.; Die Religion der Griecher und Römer, Zürich: 1966.; Werke 1-4., Zürich: 1975 -. Magyarul: Görög mitológia, Budapest: 1977.; Pseudo Antisthenés. Beszélgetések a szerelemről, Budapest: 1983.; Hermés a lélekvezető, Budapest: 1984.; Halhatatlanság és Apolló-vallás, Budapest: 1984.; Mi a mitológia? Budapest: 1988.; Beszélgetések levélben, Budapest: 1989.; Az égei ünnep, Budapest: 1995.; Az isteni orvos, Budapest: 1997. Irodalom: A. Magris: Carlo Kerényi e la ricerca fenomenologica della religioni, Milano: 1975.; Szilágyi J. Gy.: Paradigmák, Budapest: 1982.; (HP)