KECKERMANN, Bartholomaeus (1571, Danzig – 1608, Danzig): német kálvinista teológus és filozófus, a protestáns teológia analitikus irányzatának egyik megteremtője. Wittenberg, Lipcse és Heidelberg egyetemén tanult teológiát és bölcseletet, rövid ideig pedig az utóbbi egyetemen héber nyelevt is tanított. 1601-ben Danzig gimnáziuimában volt a filozófia tanára. Itt tartott előadásaiban dolgozta ki a rendszeres teológia analitikus módszerét, amely a görög logikára, a középkori nominalista hagyományra és a korai protestáns hitvallásokra épített. Eljárása szerint a hittételek esetében elsőként a szellemi végeredmény előterjesztése, majd a tárgyi előzmények megragadása következik, erre harmadikként pedig a kiindulópont és a végeredmény közötti fogalmi út feltárása. Módszerének tartalommal való telítéséhez K. az arisztoteliánus bölcselet eszközeit igyekezett skolasztikus, humanista és reformátori eszközök igénybevételével megújítani, magát a teológiát pedig szigorúan gyakorlati, az ember megszentelődésének útját megmutató tudományként definiálni. K. az etikát szigorúan filozófiai diszciplinának tekintette, amelynek teológiai megfelelője az ember istenképiségével számot vető antropológia. Hátrahagyott kézirataiban a hit és az alapvető bölcseleti diszciplinák, különösen a logika témái mellett K. a protestáns iskolafilozófia szellemében foglalkozott a matematika és a természettudományok számos kérdésével is; ezek sorából különösen geográfiai fejtegetései jelentősek. Rövid élete dacára igen terjedelmes életműve elsősorban a későbbi szisztematikus teológia módszertani és tudományelméleti megalapozása szempontjából bizonyult jelentősnek.

Fő művei: Apparatus practicus sive idea methodica et plena totius philosophiae practicae, Danzig: 1609.; Systema geographicum, Danzig: 1612.; Opera omnia, Danzig: 1614. Irodalom: RGG. III.; BBKL. III. (HP)