KÁROLY, BORROMEI SZENT /Carlo Borromeo/(1538, Arona - 1584,Milano): olasz katolikus teológus, lelkiségi író és egyházszervező, a Tridenti Zsinat idején kibontakozó katolikus megújulás vezető személyisége, egyházmegyés pap, kuriális bíboros, majd 1564-től Milánó érseke. Arisztokrata származásának és annak köszönhetően, hogy a Tridenti Zsinatot befejező IV. Pius pápa unokaöccse volt, gyorsan jutott magas egyházi méltóságokhoz. Teológiai és jogi tanulmányai után nagybátyja magas kúriai tisztségekkel ruházta fel és az ő személyéhez kapcsolható a vatikáni bíboros államtitkári tisztség létrejötte. Döntő szerepe volt a Tridenti Zsinat eredményes lezárásában, határozatai megvalósításának megkezdésében, Néri Szent Fülöp mellett pedig egyik első szorgalmazója volt az ókeresztény kori régészet kibontakoztatásának. Az általa pártfogolt jezsuiták szellemi hatásának köszönhetően élete az 1560-as évek elején aszketikus fordulatot vett, IV. Pius halála után pedig végleg érseki székvárosába, Milánóba költözött. Itt az elsők között vezette be a tridenti reformokat: esperesi kerületeket alakított ki, megújította az egyházi adminisztrációt és a papképzést és rendszeressé tette a plébániák vizitációját. Komoly gondot fordított az egyház karitatív munkájának megreformálására is: szegényházakat, menhelyeket, kórházakat hozott létre, tehetséges fiatalok számára tanulmányi ösztöndíjakat kínált. Irodalmi működését is főpapi és lelkipásztori munkája szolgálatába állította: kiterjedt levelezése, homiliái és körlevelei mellett elsősorban a gyakorlati teológia megteremtésén fáradozott, amikor lelkipásztori, papnevelési vagy éppen beteggondozási útmutatókat adott közre. Az egyház 1610-ben emelte szentjei sorába: ő a papnövendékek és a lelkészkedő papság védőszentje.

Fő művei: Opera omnia, Milano: 1747. (HP)