KAHLER, Martin Karl August (1835, Neuhausen bei Königsberg – 1912, Freudenstadt im Schwarzwald): német evangélikus teológus, dogmatikus és egzegéta, a liberális teológia és a történetkritikai bibliakutatás egyik korai bírálója. Halléban, Heidelbergben és Tübingenben tanult egyebek között ¤ R. Rothe, ¤ A. Tholuk és ¤ J. T. Beck növendékeként. 1860-tól rövid ideig Bonn egyetemén tanított etikát, 1879-től pedig egészen haláláig Halléban volt a szisztematikus és biblikus teológia professzora, ¤ K. Heim, ¤ P. Tillich és más jelentős hittudósok tanára. K. gondolkodásának fő kérdése a kritikai bibliakutatás és a biblikus, dogmatikai hagyomány egyeztetésének lehetősége volt. Élesen bírálta azt a történetkritikai szempontú Jézus-élete-kutatást, amely valójában képtelen a történeti Jézus alakjának rekonstrukciójára, a hit Krisztusáról pedig, mint a keresztény meggyőződés történelemfeletti forrásáról és lényegéről semmit sem tud és akar mondani. K. nézete szerint Krisztus csak a hit szférájában közelíthető meg, a Biblia, mint az egyházat megalapító igehirdetés közvetítésével. A megváltásról és Krisztusnak a keresztre irányuló életéről K. azt vallotta, hogy az olyan történelemfeletti, de történelmi hatású fordulópont, amelynek az Istennek való kiengesztelődés és az ember objektív megigazulása a lényege. Ez utóbbi fogalom, a megigazulás K. dogmatikájának is az alapja, amelyben elsőként a hit természetfelettiségét bizonyítja, majd a hittételek bibliai és egyben racionális levezethetősége mellett érvel, végül pedig azt vizsgálja, hogy a hit témái miképpen válnak a megváltott és megigazult ember üdvözülésének erkölcsi eszközeivé. Késői tanulmányaiban K. feldolgozta a protestáns dogmatika 19. századi fejlődésének történetét és tovább finomította, radikalizálta bibliai szemléletét és krisztológiáját, amelyben a krisztusi megváltás és a keresztény misszió a teljes emberi közösség és a teljes világtörténelem gyökeres fordulataként értelmezhető.

Fő művei: Der sogenannte historische Jesus und der geschichtliche, biblische Christus, A. Deichert, Leipzig: 1892.; Jesus und das Alte Testament, A. Deichert, Leipzig: 1896.; Die Wissenschaft der christlichen Lehre, A. Deichert, Leipzig: 1883.; Zur Lehre von der Versöhnung, A. Deichert, Leipzig: 1898.; Zur Bibelfrage. Dogmatische Zeitfragen 1., A. Deichert, Leipzig: 1907.; Geschichte der Protestantischen Dogmatik im 19. Jhd., Kaiser, München: 1962.; Schriften zur Christologie und Mission, Kaiser, München: 1971. Irodalom: A. Schweitzer: Geschichte der Leben-Jesu-Forschung, J. C. B. Mohr (P. Siebeck), Tübingen: 1913.; W. G. Kümmel: Das NT. Geschichte der Erforschung seiner Probleme, Vandenhoeck-Rupprecht, Göttingen: 1958.; M. Greschat: Theologen des Protestantismus im 19. und 20. Jhd. Bd. 1., W. Kohlhammer, Stuttgart: 1978.; RGG. III.; LThK. V.; Görföl - Kránitz. (HP)