KABASZILASZ Khamaétosz, Nikolaosz (1322, Thesszaloniké – 1391, Konstantinápoly): görög ortodox teológus, laikus, ¤ Neilosz Kabaszilasz unokaöccse. Konstantinápolyban tanult jogot, filozófiát és teológiát, 1343 körül pedig, szülővárosába visszatérve csatlakozott Johannes Kantakuzenosz a Palailogosz dinasztia elleni mozgalmához. Annak trónralépése után K. néhány évet az udvarban töltött, komoly hivatalt azonban nem vállalt. Vélhetően ekkor került ¤ G. Palamas teológiai tanításának hatása alá. Visszatért szülővárosába és néhány hónapot Athosz szerzetesei között is eltöltött. Később K. is egyike volt azoknak, akik arra ösztönözték a császárt, hogy tegye az egyház hivatalos tanításává a hészükhaszta felfogást, bár ő maga nem osztotta Palamasznak az isteni energhiákról szóló tanítását. 1354-ben K. visszavonult a nyilvános szerepléstől, az az állítás azonban nem bizonyítható, hogy ekkor szerzetesi közösségbe lépett volna. Elete későbbi szakaszáról keveset tudunk. Az biztosnak látszik, hogy apja betegsége idején, 1363-ban visszatért Thesszolonikébe, élete utolsó szakaszát pedig ismét a birodalmi fővárosban töltötte. Egyes feltevések szerint itt már 1371-ben meghalt, 1387-ből és 1391-ből származó, bizonytalan hitelességű, a hit ortodox értelmezését szorgalmazó levelei azonban azt valószínűsítik, hogy az 1390-es évek elején még élt. Életműve egészét tekintve K. a bizánci ortodoxia egyéni nézeteket képviselő szószólója volt, aki a palamita teológiától némileg függetlenül egy Krisztus-központú, a szentségek jelentőségét igen nyomatékosan hangsúlyozó hitértelmezést dolgozott ki.

Fő művei: Patrologia graecae. 150. Irodalom: DictThéolCath. II.; LThK. VII.; BBKL. III. (HP)