KABASZILASZ, Neilosz (1300, Thesszaloniké – 1363, Thesszaloniké): görög ortodox teológus, hitvitázó, Thesszaloniké érseke. Fiatal koráról keveset tudunk, annyi azonban bizonyos hogy szülővárosában tanult és papként, tanárként is ott működött és ő volt a későbbi neves író és teológus, ¤ D. Küdonész mestere is. A polgárháborús negyvenes években unokaöccséhez, Nikolaoszhoz (¤ N. Kabaszilasz Khamaétosz) hasonlóan ő is Johannes Kantakuzénosz szolgálatában állt, 1361-ben pedig Thesszaloniké metropolitájává választották, azt azonban nem tudjuk, hogy ténylegesen gyakorolta-e főpapi méltóságát. K. a kortárs bizánci teológia misztikus, de a palamista mozgalomhoz közvetlenül nem kötődő, nyugat-ellenes áramlatához tartozott. Írásainak visszatérő témája volt a teológiai racionalizmus, különösen a racionális istenbizonyítás lehetőségének elutasítása. Egykori tanítványa, Küdonész fordításai alapján ismerte és bírálta ¤ Aquinói Szent Tamás isten- és szentháromságtanát, érveléséhez pedig ¤ Kalábriai Barlaam a nyugati teológia cáfolatára felhozott téziseit is felhasználta. Néhány polemikus szándékú egyháztörténeti értekezésében azokat a témákat is számba vette, amelyek a keleti és a nyugati teológia közötti ellentétek fokozatos kibontakozásának voltak a jelei vagy az előzményei.

Fő művei: Opus ineditum N. C. de Spiritus Sancti processione contra Latinos (ed. E. Candal), Roma: 1945.; Patrologia graeca 149. Irodalom: DictThéolCath. II.; LThK. II.; BBKL. III. (HP)