JUSTINIANI, Benedetto /GIUSTINIANI/ (1550, Genova – 1622, Roma): olasz katolikus teológus és biblikus, a korai barokk skolasztika jelentős alakja, jezsuita szerzetes. Retorikát, teológiát tanított Toulouse, Messina rendi kollégiumaiban majd a Collegio Romano falai között, de volt a Poenitentiaria munkatársa és a pápai udvar hitszónoka, Lengyelországban pedig diplomáciai küldetést teljesített. Teológiai íróként három nagy téma foglalkoztatta: művei – néhány levelét és elmélkedéseit leszámítva – bibliai kommentárok és egzegézisek, hitvédelmi írások és dogmatikai traktátusok. Így Pál apostol leveleiről és a katolikus levelekről adott ki részletes magyarázatokat, legjelentősebb hitvédelmi munkájában pedig a gallikán törekvésekkel szemben az egyház egysége és szabadsága melletti érveket sorakoztatta fel. A de auxiliis-vita hatalmi szóval történő berekesztése miatt kéziratban maradt a kegyelemről szóló értekezése (De Gratia), amelyben a molinista felfogás elveit tette a magáévá. Ugyancsak kéziratban maradt, római tanári működéséből származó értekezésekben a Trident utáni jezsuita teológia szellemében értekezett a szentségtanról (De Sacramentis), a bűnbánatról (De Poenitentia), a hitvallás kérdéséről (De Confessario) és önálló munkát szentelt a pápaválasztás törvényessége kánonjogi kérdésének (De legitima Romani Pontificis electione libri sex).

Fő művei: In omnes B. Pauli Epistolas explanationes 1-2., Lyon: 1612-13.; In omnes Catholicas Epistolas explanationes, Lyon: 1621. (HP)