JUAN DE LOS ÁNGELES /Juan Mártinez/ (1536, Corchuela – 1609, Madrid): spanyol katolikus teológus, misztikus, ferences szerzetes. Alcalá egyetemén bölcseletet, klasszikus és bibliai nyelveket tanult, teológiai stúdiumait pedig már szerzetesként folytatta és 1562-ben szentelték pappá. A következő évtizedekben hitszónokként Zamora, Madrid, Sevilla rendházaiban élt, dolgozott a rendi kormányzatban és viselt házfőnöki tisztséget is, fő hivatásának azonban misztikus, lelkiségi művei megalkotását és megjelentetését tekintette. J. misztikájának középpontjában az amor Dei, az istenszeretet élménye állt, amely az isteni lényeg szemlélésének gondolatában sokat merít az előző évszázad németalföldi misztikájának gondolatvilágából. Későbbi műveiben kidolgozott misztikus teológiája, amely a szemlélődés, az ima és a látomás elemeit is magába foglalja és Isten dicsőségének megtapasztalását tekinti végállomásának, J. a korábbi ferences misztika, elsősorban ¤ Bonaventura útmutatását követte, a szemlélődés gyakorlatában azonban racionális teológiai elemeket is igyekezett érvényre juttatni és nagy fontosságot tulajdonított az Isten felé törekvés tudatosságának és akarati késztetésének. Kimondottan misztikus művei mellett J. spirituális szellemben magyarázta a zsoltárokat, a keresztény hagyomány himnuszköltészetét és értekezett az eucharisztia, a szentmise lelki történéséről is. Elmélkedései sajátossága az antik szerzők és a patrisztikus hagyomány magabiztos ismerete és a tudatos kötődés a kortárs spanyol barokk misztika jelentős gondolkodóinak életművéhez.

Fő művei: Triunfos del amor de Díos, Medina del Campo: 1590.; Diálogos de la conquista del reino de Díos espiritual y amorosa, Madrid: 1600.; Salterio espiritual, Madrid: 1604.; Consideraciones sobre los Cantares, Madrid: 1606.; Tratado espiritual de cómo el alma ha de traer son delante de sí, Madrid: 1607.; Vergel espiritualidad del ánima religiosa, Madrid: 1610. Irodalom: A. Royo Marín: Los grandes maestros de la vida espiritual, Madrid: 1990.; LThK. IV. (HP)