JONAS, Justus /Koch, Jodocus/ (1493, Nordhausen – 1555, Eisfeld): német jogász, reformátor, lutheránus teológus és egyházszervező. Erfurt és Wittenberg egyetemén folytatott jogi tanulmányokat, ¤ M. Luther fellépése idején pedig a thüringiai humanistáknak a Szentírást elmélyülten tanulmányozó, ¤ D. Erasmus szellemi hatása alatt álló köréhez tartozott. 1518-ban Erfurtban, 1521-ben Wittenbergben lett a kánonjog professzora és ezzel egyidőben kötelezte el magát a hitújítók mozgalma mellett és ő foglamazta meg az első protestáns egyházalkotmányt Szászország számára. 1541-től már Halle prédikátoraként ő vezette be a városban a vallási reformokat, a schmalkaldeni háború idején azonban menekülni kényszerült. Életének következő állomásai Hildesheim, és Jéna voltak, Coburgban pedig udvari prédikátorként működött, élete utolsó éveit viszont Eisfeld vezető lelkipásztoraként töltötte. J. az 1510-as évek végétől közeli munkatársa és fordítója volt Luthernek és ¤ Ph. Melanchtonnak – már a híres 95 pont német változata is az ő munkája – és jogászi tudása révén segített nekik az új egyházi élet megszervezésében, az egyházi rendtartások kidolgozásában is. Résztvevője volt a marburgi disputának és az augsburgi birodalmi gyűlésnek, Luther halálos ágyánál pedig ő tartotta a gyászbeszédet. J. munkáinak jelentős részét Lutherhez fűződő kapcsolatának megfelelően a reformátor műveinek fordításai, parafrázisai, ismertetései teszik ki, de szerzője volt számos vitairatnak, magyarázta az Ágostai Hitvallást és adott ki nyomtatásban beszédeket, elmélkedéseket is.

Fő művei: Apologia der Confessio Augustana, Wittenberg: 1535.; Bedenken der Consistorien halben, Wittenberg: 1538.; Oratio J. J. Doctoris Theologiae de studiis theologicis, Wittenberg: 1539.; Christlicher und kurzer Unterricht von Vergebung der Sünden und Seligkeit durch J. J., Tübingen: 1542. Irodalom: L. Reinhard: De vita et obitu Justi Jonae, Vimariae: 1731.; RGG. III.; LThK. IV.; BBKL. III. (HP)