JOHANNÉSZ ARGÜROPULOSZ (1415, Konstantinápoly – 1487, Roma): görög humanista, az itáliai görög humanisták körének tagja. Humanista műveltségének alapjait szülővárosában szerezte, ezt követően pedig a görög delegáció tagjaként résztvevője volt az unió ügyét tárgyaló Ferrara-Firenzei Zsinatnak. 1441-től Padova egyetemén tanult bölcseletet, 1448-tól pedig a város elestéig Konstantinápolyban tanított filozófiát. 1453-ban ismét Itáliába távozott, a következő évben pedig ¤ G. G. Plethon mistrai iskoláját látogatta. A következő években a török elleni összefogás megteremtése érdekében csaknem egész Nyugat-Európát beutazta. 1457 és 1471, majd 1477 és 1481 között ¤ M. Ficino mellett tanított Firenzében, a közbülső években illetve 1481-től haláláig pedig pápai megbízással Rómában működött, olyan híres tanítványokat is nevelve a reneszánsz platonizmus és mérsékelt arisztotelizmus szellemében, mint Lorenzo di Medici vagy ¤ Johannes Reuchlin. J. tevékenységének legjelentősebb részét tanári működése alkotja, de Arisztotelész és más antik szerzők műveinek, különösen lélekfilozófiai és természettudományos írásaiknak fordítójaként és magyarázójaként is jelentős munkát végzett. Teológiai kérdésekben J. a keleti és a nyugati egyház közötti unió feltétlen hívének bizonyult, aki a Szentlélek származása körüli vitában a keleti és a nyugati teológia alapvető nézetazonossága mellett keresett argumentumokat és ebben a szellemben kommentálta az uniós zsinat történéseit is.

Fő művei: Ioannis Argyropuli Liber de processione Spiritus Sancti et Concilii Fiorentini decreto (In: L. Allatii: Graecia orthodoxa I.), Roma: 1652.; Irodalom: DictThéolCath. I.; LThK. V.; BBKL. III. (HP)