JÓANNÉSZ XIV. Kalekasz (1282, Aprosz – 1347, Konstantinápoly): görög ortodox teológus, bizánci pátriárka, a hészükhaszta viták és pártharcok fontos szereplője. Nős papként Johannész Kantakuzénosz támogatásával nyert felvételt az udvari klérus soraiba. A bizánci hatalmi klikkek harca és a kibontakozó palamista teológiai viták közepette 1334-ben Kantakuzénosz Thesszaloniké metropolitájává neveztette ki, majd a szinódus tiltakozása ellenében Konstantinápoly pátriárkai székébe ültette. Még ebben az esztendőben őt tette meg III. Andronikosz császár a trónörökös gyámjává, a belpolitikai élet meghatározó szereplőjévé. 1341-ben elnöklete alatt került sor a korábbi, ¤ G. Palamasz és a hészükhaszta mozgalom elítélését kimondó korábbi döntések felfüggesztésére, amit röviddel követtek az ellenfelek, ¤ Barlaam és ¤ G. Akündonosz ellen foganatosított határozatok, bár maga a pártiárka ingadozott a különféle teológiai álláspontok között. Közben polgárháborús helyzet alakult ki, amelyben J. az özvegy császárné mellé állt korábbi patrónusa, Kantakuzénosz ellenében, akit viszont a palamista mozgalom is támogatott. A pátriárka ebben a helyzetben ismét a hészükhaszták ellen fordult: Palamaszt 1344-ben kiközösítette, fő ellenfelét, Akündonoszt pedig pappá szentelte. A következő években egymásnak ellentmondó szinódusi és zsinati döntések születtek ebben a vitában, amely végül 1347-ben Kantakuzénosz győzelmét követően J. letételével zárult. Rövid vidéki fogság után Konstantinápolyba vitték, ahol rövidesen meghalt, nem érve meg a palamita teológiának az 1351-es zsinaton bekövetkező elsöprő diadalát. Életművének zömét pátriárkaként tett hivatalos megnyilatkozásai alkotják, de fennmaradt néhány polemikus értekezése és alkalmi homiliája is.

Fő művei: Migne: Patrologia graeca 152. Irodalom: J. Meyendorff: A Study of Gregory Palamas, New York: 1964.; LThK. V.; BBKL. III. (HP)