JEVDOKIMOV, Pavel /Evdokimov/ (1901, Szent-Pétervár – 1970, Párizs): arisztokrata származású orosz ortodox teológus és filozófus, a nyugat-európai orosz emigráció jelentős alakja. Az októberi forradalom hatására rövid ideig tartó kievi teológiai stúdiumokat követően kényszerült Oroszország elhagyására. Teológiai és bölcseleti tanulmányait Párizsban fejezte be ahol ¤ Sz. Ny. Bulgakov és ¤ Ny. A. Bergyajev baráti körének tagjaként jelentős szerepet vállalt az orosz ortodox hagyomány és a modern egzisztencializmus és perszonalizmus összekapcsolását célzó, a párizsi orosz emigráció szellemi magatartását meghatározó törekvésekben. 1953-tól az orosz ortodoxia szellemi központjának számító párizsi Szent Szergej Intézet morálteológiai professzoraként tevékenykedett, közben pedig fontos szerepet vállalt az ökumenikus mozgalomban és a keleti egyház teológiai modernizációját szorgalmazó törekvésekben. A II. Vatikáni Zsinat idején egyike volt a tanácskozásra meghívott ortodox megfigyelőknek, egész tevékenységének fő célja pedig a keleti, elsősorban az orosz oprtodox kultúrának a nyugati kereszténységgel való megismertetésére, az egyetemes kereszténységnek a keleti spirituális hagyománnyal való gazdagítására irányult. Írásainak egyik alapvető tézise az ortodox kereszténység szellemi konzervativizmusának tagadása, a modern világ és a személyes létezés iránti fogákonyságának bizonyítása volt. Ugyanakkor J. igyekezett megfogalmazni az ortodoxia és az orosz szellemiség sajátos vallási jegyeit, amelyek között a hitnek az értelemmel szembeni elsőbbségét, a szemlélődés és a misztikus látásmód jelentőségét, az eszkatológikus elkötelezettség erősségét tekintette fontosnak és egy olyan egyházkép kidolgozását, amely nem az egyéni, hanem a közösségben, egyházban épülő hitben látja az Istennel való párbeszéd biztosítékát.

Fő művei: L'Orthodoxie, Paris: 1959.; Les Ages de la vie spirituelle, Paris: 1964. Irodalom: O. Clément: Orient-Occident: deux passeurs, Vladimir Lossky et Paul Evdokimov, Geneve: 1985.; Görföl-Kránitz. (HP)