JAY, Claude /Jajus, Claudius/ (1504, Mieussy - 1552, Wien): szavojai születésű francia katolikus teológus, filozófus, hitszónok és lelkiségi író, jezsuita szerzetes, a legkorábbi rendtagok egyike. Mint Faber Szent ¤ Péter fiatalkori barátja ismerkedett meg Loyolai Szent ¤ Ignác eszméivel és 1535-ben belépett a formálódó jezsuita közösségbe. A rend egyik első tagjaként végzett lelkipásztori és teológiatanári munkát, majd pápai megbízottként résztvett a Speyer-i és Augsburg-i birodalmi gyűléseken és teológiai szakértőként a Tridenti Zsinat első ülésszakán is. 1543-tól több alkalommal is tanított biblikumot Inngolstadt egyetemén, ahol tanítványai közé tartozott Canisius Szent ¤ Péter is. J. élete utolsó éveiben Németországban dolgozott; hitvitákon szerepelt, kollégiumokat alapított, lelki gyakorlatokat vezetett. Tanítványai és hallgatósága tanúbizonysága szerint lelkiekben különös érzékenységének, a tanításban egyszerűségének, alapos és világos bibliai tudásának köszönhette sikereit, de működése során avatott szervezőnek és kiváló diplomatának is bizonyult. Életében javarészt kiadatlanul maradt beszédeiben és értekezéseiben igyekezett a hitviták pozitív, történeti és biblikus alapon érvelve cáfoló technikáját kiformálni, egyszerű és világos dogmatikai magyarázatai pedig Canisius Szent Péter későbbi katekizmusának szellemi előzményét jelentették. Összegyűjtött írásai, beszédei, egyház- és rendtörténeti szempontból jelentős levelezése csak halála után látott nyomtatásban is napvilágot.

Fő művei: Speculum praesulis, Lyon: 1568.; Epistolae Broetii et Jaji, Madrid: 1903. Irodalom: A. Ravier: Loyolai Szent Ignác megalapítja Jézus társaságát, Anima Una, Budapest: 1994.; W. V. Bangert: A jezsuiták története, Osiris, Budapest: 2002. (HP)