JANSSEN, Johannes (1829, Xanten – 1891, Frankfurt a. M.): német katolikus teológus, egyháztörténész és történész, egyházmegyés pap. Münster, Leuwen és Bonn egyetemén tanult teológiát és történelmet, majd Frankfurtban volt gimnáziumi tanár. Papszentelése után néhány évet Rómában töltött és a Vatikáni Archivumban dolgozott, majd visszatért Németországba, ahol – római és washingtoni meghívásokat is visszautasítva – több egyetemen tanított modern történelmet és egyháztörténetet. A német kultúrharc idején politikai-közéleti szerepet is vállalt: 1875-től a porosz parlamentben képviselte a katolikus érdekeket. Fiatal éveiben a Bécsi Kongresszus idejének európai történelméről és egyháztörténelméről adott közre írásokat, ám érdeklődése később a német középkor késői szakasza felé fordult. Ebben a témában közzétett nagy – később ¤ L. von Pastor által befejezett – műve a reformációról igen éles, hitvédő szemléletű bírálatot mondott és ez a protestáns oldalról éles kritikákat kiváltó mű évtizedekre meghatározta a katolikus egyháztörténeti irodalom erősen polemikus, hitvédő szellemű hangvételét a német katolikus szakirodalomban. Konfesszionális egyoldalúságai ellenére J. a 19. század utolsó harmada német történeti és egyháztörténeti irodalma meghatározó alakjának bizonyult. A késői középkor és a reformáció históriája mellett számos más téma is foglalkoztatta: írt a harmincéves háború idejéről, a német-francia háborúkról, Schiller történetszemléletéről, Lengyelország felosztásáról és különös érzékenységgel elemezte a középkor és az újkor társadalomtörténetének adatait. Tudomány- és kultúrtörténeti értékű levelezését a hírneves tanítvány, L. von Pastor adta közre a 20. század elején.

Fő művei: Wibald Stablo von Corvey, Münster: 1854.; Frankreichs Rheingelüste und deutschfeindliche Politik in früheren Jahrhunderten, Frankfurt: 1861.; Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgang des Mittelalters 1-8., Mainz: 1878-94. Irodalom: LThK. V. (HP)