JAMES, William (1842, New York – 1910, Chocorua/New Hampshire): amerikai pszichológus és filozófus, a pragmatizmus vezető képviselője. Fiatalon festőnek tanult, ezt pedig a Harvardon folytatott kémiai, anatómiai és orvosi stúdiumok követték. Egy amazóniai expedícióban való részvételét követően Drezda és Berlin egyetemén bölcseletet tanult és Európában megismerkedett ¤ Ch. Renouvier révén a neokantiánus filozófiával. 1872-től a Harvardon fiziológiát és anatómiát tanított és ekkor kezdett el pszichológiai és a lelki jelenségek által megalapozott erkölcsi és vallási kérdésekkel foglalkozni. A vallási tapasztalat elemzése vezette el a természetes vallás és erkölcs jelenségeinek tanulmányozásához. Az empirikus tapasztalatra és megfigyelésre alapuló gondolkodói módszerének kidolgozására, a theory of method, a későbbi pragmatizmus elveinek kidolgozására az 1890-es évek végén a Stanford és a Boston University keretében tartott kurzusain került sor, új rendszerét pedig ezt követően számos amerikai egyetemen és Európában tartott előadásában építette tovább. Pszichológiai nézeteiben J. a következetes funkcionalizmus elvének megfogalmazója volt, amely szerint a lelki jelenségek valójában testi állapotok érzetei. Lényegében J. bölcseleti pragmatizmusa is ebből a funkcionalizmusból adódott, hiszen nézete szerint gondolataink olyan tapasztalatokon alapulnak, amelyek minden esetben érzékletekként működve alkotják gondolkodásunk rendszerét. Alapvetően J. ezekre az alapokra épülő vallásértelmezése is egyfajta sajátos funkcionalizmus, hiszen a hit igazságának biztosítéka működésében, az emberi személyiség integrációjában, nem pedig valamilyen transzcendens, metafizikai igazság keresésében vagy bizonyításában ragadható meg. J. érzet-elméletre alapozott pragmatista funkcionalizmusa alapvetőnek bizonyult a későbbi tengerentúli valláspszichológiai, vallásfilozófiai és jelentős részben a vallásetnológiai kutatások fejlődésében is.

Fő művei: The Principles of Psychology 1-2., Cambridge: 1890.; The Will to Believe and other Essays in Popular Philosophy, Cambridge: 1897.; Human Immortality, Cambridge: 1899.; On some Life's Ideals, Cambridge: 1900.; The Varieties of Religious Experience, New York: 1902.; Pragmatism. A New Name for some Old Ways of Thinking, New York: 1907.; A Pluralistic Universe, New York: 1909. Irodalom: E. Boutroux: W. J., Paris: 1909.; Th. Flournoy: Die Philosophie von W. J., Stuttgart: 1930.; R. B. Perry: The Thought and Character of W. J. 1-2., New York: 1935.; J. Linschoten: Auf dem Wege zu einer phanomenologischen Psychologie. Die Psychologie von W. J., Frankfurt: 1961.; BBKL. II. (HP)