JAIS, Agidius (1750, Mittenwald - 1822, Benediktbeuern): német katolikus teológus, katekéta és valláspedagógus, a késői felvilágosodás szellemi képviselője, bencés szerzetes. Élete folyamán több bencés rendi közösségben tanított, rektora, morális és pasztorális professzora is volt a salzburgi egyetemnek, de fejedelmi gyermekek nevelőjeként is tevékenykedett. Műveinek jelentős részében a felvilágosodás racionális reformpedagógiája szellemében gyermekek és felnőttek keresztény nevelésének kérdései foglalkoztatták és különösen úttörőnek bizonyultak a keresztény szellemű szexuálpedagógia terén tett kezdeményezései. Pedagógiai kezdeményezéseinek ujdonsága volt az is, hogy nem választotta szét a gyermekek és szüleik vallásos nevelésének ügyét, maguknak a szülőknek, a családoknak pedig igen nagy szerepet szánt az ifjúság vallásos nevelésében. Nagy katekétikai és valláspedagógiai, lelkipásztori kézikönyveiben a jozefinizmus szellemében, a vallási nevelés témáit erkölcsi nevelésre, erkölcsnemesítésre, a keresztény morál természetes és magasrendű mivoltának beláttatására építve tárgyalta, határozottan elutasítva a korábbi korszak kazuisztikus erkölcstani kezdeményezéseit vagy a dogmatikából spekulatív módon levezetett morális felfogást. Gyakorló lelkipásztorként és nevelőként szerzett tapasztalatai alapján sokat foglalkozott a közérthető és világos prédikálás elméletével, a hitre értelmi úton való rávezetés technikájával, saját prédikációiból pedig több kötetnyi anyagot tett közzé.

Fő művei: Unterricht in christkatholische Glaubens- und Sittenlehre, Würzburg, 1807.; Bemerkungen über die Seelsorge besonders auf dem Lande, Salzburg: 1817. Irodalom: Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (Hrsg.: H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel, München: 1975.; Ch. Ph. Bd.1. (HP)