JACOBI, Friedrich Heinrich (1743, Düsseldorf – 1819, München): német filozófus és író, a felvilágosodás és a romantika szemléletének határán álló vallásos gondolkodó, müncheni egyetemi tanár. Fiatal éveiben Goethe és Wieland barátja volt, a ¤ G. E. Lessing és ¤ M. Mendelssohn által kezdeményezett Spinoza-vitában pedig a panteizmus ellen foglalt állást. Spinozával, Fichtével és a fiatal Schellinggel szemben az érzelmen és hiten alapuló vallásosság mellett érvelt. Véleménye szerint az Istenben megmutatkozó reális létet sem észleléssel, sem értelemmel (Hume és Kant véleménye) nem érdemes keresni, hanem csupán hit által. Bölcseleti munkái mellett J. számos regényt írt és jelentős levelezése, publicisztikája is; vallásos gondolkodóként elsősorban a délnémet romantikára, ¤ Kierkegaard felfogására és a korai egzisztencialista filozófiára volt hatással.

Fő művei: Werke, 1-10., München: 1812-15. (HP)