ISOLANI, Isidoro (1480, Milano – 1528, Milano): itáliai katolikus teológus, dominikánus szerzetes, a korai reformáció határozott ellenfele és a katolikus egyház megújulásának szorgalmazója. Teológiát szülővárosa rendi közösségében tanult, ezt követően pedig Pavia és Cremona kolostoraiban volt teológiatanár és éveken át állt a bolognai studium generale élén is. 1528-tól házfőnökként vezette a milánói kolostort és egyik irányítója volt az itáliai domonkosok ¤ M. Luther és nézetei elleni fellépésének. Luther írásaival vitatkozó, főként annak általa hamis augusztinianizmusnak ítélt nézeteit és a pápai hatalomról vallott felfogását támadó munkái mellett elsősorban a mariológia és az eszkatológia kérdéseivel, a pokol és a purgatórium fogalmainak értelmezésével foglalkozott és élénk vitában állt az itáliai averroistáknak az egyéni lélek halandóságát és az emberekben lakozó kollektív intellektus halhatatlanságát állító véleményével. A jelentős egyházi szónok hírében álló és a lelkipásztori munkában is jeleskedő I. 1522 körül visszatérve milánói kolostorába elsősorban a misztikus teológia kérdéseivel, a Jézus környezetéhez tartozó bibliai szentek életével foglalkozott és jelentős szerepet vállalt Szent József tiszteletének népszerűsítésében, akinek kultuszát ő tette igazán népszerűvé a 16. század elejének Lombardiájában.

Fő művei: Opus de veritate Conceptionis Immaculata Virginis Mariae, Milano: 1510.; In Averroistas de aeternitate mundi, Pavia: 1513.; Disputationes catholicae, Milano: 1517.; Revocatio Martini Lutheri augustiniani ad S. Sedem, Cremona: 1519.; De imperio militantis ecclesiae libri quatuor, Milano: 1518.; Summa de donis S. Josephi, Pavia: 1522. Irodalom: Fr. Lauchert: Die italianische literarische Gegner Luthers, Göttingen: 1912.; DictThéolCath. VIII.; LThK. V. (HP)