INCHOFER, Melchior (1585, Wien – 1648, Milano): osztrák (vagy egyes feltevések szerint magyarországi származású) katolikus teológus, jezsuita szerzetes, hitvitázó és egyházi író. Teológiát, bölcseletet és matematikát tanult Rómában és Messinában és egy rövid, az Index-kongregáció által kifogásolt mariológiai munka közzététele után 1633-ban egy Kopernikus elleni vitairattal lépett a nyilvánosság elé. A következő évtized során Sziciliában és Rómában tanított és számos névtelen, napi visszásságokat – egyebek között a kasztráltak templomi énekesként való alkalmazásának tényét – kipellengérező polemikus irása mellett ekkor tette közzé a Vatikáni Könyvtár forrásaira támaszkodó magyar egyháztörténeti szintézisének első, a témát 1059-ig feldolgozó kötetét, amelynek későbbi részei csak töredékesen, kéziratban maradtak fenn. I. élete utolsó éveit Macerata és Milánó jezsuita kollégiumaiban töltötte és az Ambrosiana Könyvtárban végzett kutatómunkát. Halála után négy évvel, 1652-ben a neve alatt adták ki azt a Lucii Cornelii Europaei Monarchia Solipsorum című hirhedt szatírát, amely éles és "leleplező" támadást intézett a jezsuita rend és annak állítólagos erkölcstelensége és hatalomvágya ellen, a későbbi kutatás azonban kiderítette, hogy ennek a munkának egy exjezsuita, Giulio Scotti volt a megalkotója.

Fő művei: Epistolae B. Mariae Virg. ad Messanenses, Messina: 1629.; Tractatus Syllepchismo, Roma: 1633.; Historiae sacrae latinitatis, Messina: 1635.; Tres magi evangelici, Roma: 1639.; Annales ecclesiastici Regni Hungariae 1., Roma: 1644.; Symmicta, Köln: 1653. Irodalom: LThK. V.; BBKL. II. (HP)