ILGEN, Karl David (1763, Sehna – 1834, Berlin): német lutheránus teológus, biblikus és klasszika-filológus, az ószövetségi forráskutatás dokumentum-elméletének képviselője. Lipcse egyetemén tanult teológiát, klasszikus és sémi nyelveket. 1794-től Jéna egyetemén keleti nyelveket, ó- és újszövetségi egzegézist tanított, 1802 és 1830 között pedig a híres pfortai gimnázium rektora volt, míg élete utolsó éveit Berlinben töltötte. I. fő szakterülete az ószövetségi hagyomány, mindenekelőtt a Pentateuchos vizsgálata volt. ¤ J. Astruc és ¤ J. G. Eichhorn korábbi hipotézisét felelevenítve elemezte a Genezis könyvét és arra a belátásra jutott, hogy ebben az anyagban – az istennevek alapján, a teológiai és filológiai ismérvekre hagyatkozva – több ősi dokumentum ismerhető fel. Ezeket a dokumentumokat I. Izrael történetének korai korszakához kapcsolódó párhuzamos feljegyzéseknek tekintette; 17 ilyen önálló dokumentumok különített el, amelyeket három szerzőnek, egy 'Jahwista' és két 'Elóhista' lejegyzőnek tulajdonított. Feltételezése szerint ezek a dokumentumok eredetileg a jeruzsálemi templom irattárában voltak, ahol az idők során anyaguk összekeveredett és így váltak részévé a végső lejegyzés során a mózesi könyvek anyagának. Ezt a hagyománytörténeti felismerését rögzítő műve mellett I. foglalkozott az antik görög és latin költészet kérdéseivel, néhány ószövetségi könyv magyarázatával és az újszövetségi krisztológia kérdéseivel is.

Fő művei: De choro graecorum, Leipzig: 1788.; Opuscula varia philologica, Leipzig: 1788.; Die Urkunden des Jerusalemischen Tempelarchivs in ihrer Urgestalt 1. Genesis, Halle: 1798.; Die Geschichte Tobi's nach verschiedenen Originalen, Halle: 1800. Irodalom: R. Kittel: Die Alttestamentliche Wissenschaft, Leipzig: 1925.; H. J. Kraus: Geschichte der historisch-kritischen Erforschung des AT., Neukirchner, Neukirchen-Vluyn: 1965.; A. de Pury - Th. Römer: A pentateuchos-kutatás rövid története, Tillinger, Budapest: 1994.; RGG. III. (HP)