IGNÁC, LOYOLAI SZENT /Inigo/Ignacio de Onaz y Loyola/(1491, Azpeitia de Guipúzcoa - 1556, Roma): baszk származású teológus és lelkiségi író, a jezsuita rend alapítója. Fiatal éveiben katonáskodott és udvari életet élt, 1521-ben azonban egy súlyos sebesülést követően megtérési élményeket élt meg, amelyek hatására élete gyökeresen megváltozott. Egy évet Manzézában teljes magányban, misztikus szemlélődéssel töltött majd zarándokként megjárta a Szentföldet. Ezt követően Alcalá, Salamanca és Párizs egyetemein folytatott tanulmányokat. 1534-ben Párizsban hat társával szerzetesi közösséget alakított és szerzetesi fogadalmat tett. 1537-ben Rómában felajánlotta a pápának maga és társai szolgálatait, 1540-ben pedig kezdeményezése Jézus Társaság néven szerzetesrendként nyert jóváhagyást. I. 1541-től haláláig általános rendfőnökként irányította a rendet, amely gyors fejlődésnek indult és a katolikus egyház belső megújulásának, a hitvédelmi és missziós munkának vált vezető erejévé. I. 1551-re dolgozta ki az új közösség rendi szabályzatát, amelyben igen nagy fontosságot tulajdonított a jelöltek megfelelő spirituális és tudományos felkészítésének, missziós és hitvédő elkötelezettségének és a pápa iránti feltétlen engedelmességnek. 1552-ben megalapította a rend tudományos és oktatási központjának számító Collegio Romano-t, amelyet a jezsuita iskolák egész hálózatának megszervezése követett. I. legfontosabb műve lelkigyakorlatos könyve, a jezsuita lelkiség foglalata, amelyen Manréza óta dolgozott. Módszerének lényege az elmélyült imádság, az emlékezés, a képzelet és az akarat összpontosítása a lélek megtisztulása, megújulása érdekében. I. aprólékosan kidolgozott és időben is tagolt formában kínálta módszerét; a művében kidolgozott harminc napos lelkigyakorlat a későbbi katolikus lelki élet egyik legnagyobb hatású, lényegében racionális alapokon nyugvó spirituális technikája. A lelkigyakorlatos könyv mellett élete utolsó évében rendtársai sürgetésére I. tollba mondta életrajzi visszaemlékezéseit, számos kötetet kitevő levelezését, elmélkedéseit és útmutatásait pedig tanítványai, munkatársai gyűjtötték össze. 1622-ben XV. Gergely pápa emelte az egyház szentjeinek sorába.

Fő művei: Exercices spirituels, Roma: 1548.; Formula, Roma: 1551. Magyarul: Lelkigyakorlatos Könyv, Szent István Társulat, Budapest: 1986.; A zarándok. Loyolai Szent Ignác visszaemlékezései, Vigilia, Budapest: 2001. Irodalom: C. de Dalmases: Loyolai Szent Ignác, Anima Una, Budapest: 1995.; A. Ravier: Loyolai Szent Ignác megalapítja Jézus társaságát, Anima Una, Budapest: 1994.; W. V. Bangert: A jezsuiták története, Osiris, Budapest: 2002. (HP)