IBN al-FADL /Abu l'fath Abdallah ibn al-Fadl ibn Abdallah al-Mutran al-Antaki/ (1000 k., ? – 1060 k., ?): szíriai melkita szerzetes, teológiai író és fordító, az arab nyelvű közel-keleti teológiai kultúra jelentős alakja. Életéről nagyon keveset tudunk; csak a műveihez mellékelt biográfia ad némi tájékoztatást személyéről, amely szerint Antiokhiában született, ahol nagyapja a város melkita püspökeként szolgált, ő maga pedig szerzetes-diakónusként tevékenykedett a város egyházi közösségében. Születésének és halálának ideje is bizonytalan; művei és fordításai zöme 1050 körül készülhetett. Nevéhez számos bibliai szöveg és kommentár szír és arab fordítása, görög egyházatyák munkáinak szír és főleg arab nyelvű átültetése kapcsolódik, de készített arab nyelvű szöveggyűjteményeket, kompendiumokat, florilegiumokat is az ekkor már zömében arab ajkú melkita közösség teológiai képzése számára. Nevezetes fordítói munkája volt ¤ Jóannész Krüzosztomosz homiliáinak és bibliamagyarázatainak arab átültetése, de pogány irodalmi és filozófiai szövegeket is tolmácsolt az ekkor már vallási és kulturális kisebbségként és szórványként élő melkita közösség számára, saját, az ortodox-kalkhedoniánus teológia szellemét képviselő munkái között pedig döntően ugyancsak bibliamagyarázatokat, kommentárokat, néhány bölcseleti és természettudományos értekezést találunk.

Fő művei: Zsoltárok, Evangéliumok és Páli levelek (arabul), Aleppo: 1706; Tafsir bikharat al-qiddis Yuhanna alinchili at-ta-ulugus, Kairo: 1885.; Tafsir bikharat al-fadil Matta rasul Yasu al-Masih 1-2., Kairo: 1885. Irodalom: LThK. V.; BBKL. II. (HP)