HYPERIUS, Andreas /Gheeraerdts, Gerhard/ (1511, Ypern – 1564, Marburg): németalföldi reformátor, a hitújítás lutheri és kálvini ága között közvetíteni próbáló gondolkodó, a protestáns gyakorlati teológia tudományának megteremtője. Bölcsészeti, teológiai és jogi tanulmányai java részét a párizsi egyetemen végezte, 1535-től pedig Leuwenben élt. Számos utazása során kötelezte el magát a reformátori eszmék mellett; ekkor ismerkedett meg ¤ Kálvin gondolataival, ¤ M. Butzer pedig személyes barátjául fogadta. 1542-ben Marburg egyetemén lett a teológia professzora, aki ettől kezdve történeti, szisztematikus és gyakorlati hittudományt is előadott. H. teológiai nézeteiben igyekezett felülemelkedni a reformáció irányzatai közötti vitákon és elvont humanizmusa jegyében egy olyan hitfelfogást hirdetett, amely alapjának az isteni eleve elrendelést és az üdvre rendeltek szent közösségeként felfogott egyházat tekinti. Ebből, a hívő közösség jelentőségének felértékeléséből következett, hogy H. az egzegézis és a dogmatikus teológia mellett alapvető jelentőséget tulajdonított az egyházi életet és a lelkipásztori gyakorlatot feltáró gyakorlati teológiának. Ennek a meggyőződésének megfelelően dolgozta ki a teológiai képzés ideális, e három területre egyaránt építő rendjét és ez vezette Hessen új egyházi rendtartásának kidolgozásakor is. Ez a rendtartás ugyanakkor vitákat is kiváltott, hiszen a predestinációról és a szentségekről szóló nézeteiben a tartomány többségével ellentétben H. inkább a kálvinista, mint a lutheránus felfogáshoz állt közel. A lelkipásztori munka szempontjából igen fontosnak tekintette a jelölteknek a prédikálásra való alkalmas felkészítését; ennek érdekében kidolgozott kézikönyve a protestáns homiletika alapjait fektette le és számos mintaprédikációja révén évszázadokon át komoly hatást gyakorolt a lelkipásztori képzésre.

Fő művei: De formandis concionibus sacris seu de interpretatione Scripturam populari libri II., Marburg: 1553.; De recte formando theologiae studio libri IV., Basel: 1556.; Methodi theologiae sive praecipuorum christianae religionis locorum communium libri III., Basel: 1566.; Elementa christianae, Marburg: 1563.; De catecheci, Marburg: 1570.; Opuscula 1-2., Marburg: 1570. Irodalom: E. Fr. K. Müller: A. H. Ein Beitrag zu seiner Charakteristik, Marburg: 1895.; RGG. III.; LThK. V.; BBKL. II.; Görföl - Kránitz. (HP)