HUS, Jan /Huss/ (1369, Husinec – 1414, Konstanz): cseh teológus, egyházmegyés pap, a reformációt előkészítő szellemi mozgalmak egyik vezetője. Prága egyetemén skolasztikus szellemben tanult teológiát és bölcseletet és a német professzorok nominalizmusával szemben már korán ¤ J. Wyclif realizmusa és biblicizmusa mellett foglalt állást. 1401-től a bölcsészeti kar dékáni, a következő évtől az egyetem rektori tisztségét viselte és ekkor lett a Betlehem-kápolna egyházi szónoka. Igehirdetéseiben egyházi reformot és szociális igazságosságot követelt, 1403-ban pedig kánoni pert kezdeményezett a Wiclif tanait elítélő egyházi döntések ellen. 1409-ben, az egyetem nyugalmát feldúló cseh-német ellentétek kirobbanásakor a cseh diákok és tanárok mozgalmának élére állt, amikor pedig a tiltakozó német professzorok és diákok Lipcsébe mentek át, ismét ő lett az immár cseh jellegű egyetem rektora. 1410-ben prédikációs tilalmat kapott, 1411-ben pedig eretnekség gyanújával Prága érseke kiközösítette és ezt a döntést 1412-ben Róma is megerősítette. Ebben az időben H. már széles körben népszerűsítette az egyházi hatóságok által kifogásolt nézeteit, amelyek miatt 1414-ben a Konstanzi Zsinat elé idézték. A zsinat H. jelenlétében megerősítette Wyclif elmarasztalását, majd hasonló döntést hozott H. ügyében is, aki nem volt hajlandó elhatárolódni angol példaképétől. Ennek a magatartásának lett a következménye, hogy megátalkodott eretnekként máglyahalálra ítélték, és mivel akkor sem vonta vissza tételeit, 1515. júliusában megégették. Teológiai nézeteiben H. a középkori egyházi reformerek radikalizmusát képviselte, néhány tétele azonban már a későbbi reformáció követeléseit készítette elő. Így szorgalmazta a Biblia tanulmányozását, az egyházi fegyelem megszilárdítását, a két szín alatti áldozást vagy az anyanyelvű liturgiát, dogmatikai kérdésekben azonban lényegében nem távolodott el az egyház hitétől. H. pere és kivégzése ugyanakkor Csehországban komoly következményekkel járt: hívei, a husziták a következő években radikális, Rómától elszakadó mozgalommá szerveződtek, amely komoly polgár- illetve vallásháborút idézett elő.

Fő művei: Tractatus de ecclesia, Prag: 1411.; Postila aneb vylozenie svatych cteni nedelnich, Prag: 1413. (Nürnberg: 1563.).; Vyklad viery, Prag: 1413.; Die Werke des Magister Jan Hus 1-8. (Expositio decalogi; De corpore Christi; De sanguine Christi; Super sententiarum; Sermodes de sanctis), Prag: 1903-1907.; Opera omnia 1-25., Praha: 1959-.; Irodalom: V. Novotny: Jan Hus. Zivot adilo 1-2., Praha: 1919.; M. Fischer: J. H. Sein Leben und seine Zeit, 1-2., Leipzig: 1940.; F. Palacky: A huszitizmus története, Európa, Budapest: 1984.; RGG. III.; LThK. V.; BBKL. II.; Görföl - Kránitz. (HP)