HUNNIUS, Nikolaus (1585, Marburg/Lahn – 1643, Lübeck): német lutheránus teológus, ¤ A. Hunnius fia, a lutheránus egység-teológia jelentős képviselője. Wittenberg egyetemén teológiát és bölcseletet tanult, majd ugyanott lett a filozófia tanára. Az ezt követő évtizedben megfordult Marburg és Giessen egyetemén is, de prédikátorként is szolgált. 1617-ben ¤ L. Hutter utódaként Wittenberg egyetemén lett a teológia professzora, 1623-tól pedig Lübeck városának lett vezető lelkésze és a helyi egyháztanács elnöke. Teológiai műveiben H. apjához hasonlóan a lutheránus egységtörekvéseknek és a lutheránus ortodoxia felfogásának volt a képviselője, aki a kálvinista és a szociniánus nézetekkel, de ¤ J. Böhme és ¤ V. Weigel, ¤ T. B. Paracelsus misztikus spiritualizmusával is szembefordult, néhány írásában pedig az általa hitehagyottnak tekintett katolikus egyházzal is vitába szállt. A lutheránus egyház egysége és tanbéli tisztasága érdekében H. egyik kezdeményezője volt a Lübeck, Hamburg és Lüneburg egyházközségei között kialakított egyházpolitikai együttműködésnek. Számos kisebb írásában a korabeli enthuziasztikus, ezoterikus, teozófiai és okkult törekvéseket támadta, más munkái pedig a lutheránusok szellemi egységének előmozdítása céljával készült, ¤ M. Luther teológiájához és az Ágostai Hitvalláshoz fűzött terjedelmes magyarázatok.

Fő művei: Demonstratio Ministerii Lutherani, Wittenberg: 1614.; Pricipia theologiae fanaticae, Wittenberg: 1619; Epitome credendorum oder Inhalt christlicher Lehre, Wittenberg: 1625.; Erklarung des Katechismi D. Lutheri, Lübeck: 1627. Irodalom: W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik II., Tübingen: 1867.; G. Frank: Geschichte der protestantischen Theologie II., Jena: 1875.; RGG. III.; LThK. V.; BBKL. II.; (HP)