HUNAIN IBN ISHAQ /Abu Zaid ibn Sulaiman ibn Aiyub al-Ibadi/ (808, Hirta – 873, Bagdad): szír keresztény orvos, teológiai és filozófiai fordító. Perzsiában tanult, ezt követően pedig Egyiptomban, Szíriában és a Bizánci Birodalomban tett utazást. Tanulmányai végeztével Bagdadban telepedett le, ahol a kalifa által támogatott fordítói iskola tagjaként görög és szír művek arab fordításával foglalkozott. Közben orvosi gyakorlatot is folytatott, sőt élete utolsó éveiben udvari orvosként tevékenykedett, a muszlim hitve való áttérés gondolatát azonban élesen elutasította. Udvari intrikák és a keresztény közösségen belüli teológiai viták következtében 871 körül börtönbe került, ahol feltehetően öngyilkosságot követett el. H. igen jelentős szerepet játszott – főként fordítóként – a görög-szír tudomány arab kultúrába való adaptációjának folyamatában. Lexikográfiai munkái, arab nyelvű bibliafordítása a keresztény és muszlim kultúra találkozásának avatta fontos szereplőjévé, életműve java részét azonban a görög tudomány arab nyelvre való átültetésének munkái jelentik. Így Galénosz és Hippokratész orvosi írásait, a görög matematikusok és filozófusok műveit, közötte Arisztotelész és Platón írásait elsőként tolmácsolta arab nyelven, de saját műveiben is számos orvostudományi és grammatikai témát dolgozott fel, amelyek közül orvostudományi bevezetése a legjelentősebb. Teológiai művei közül vallási ismeretelmélete a legfontosabb, nyelvészeti munkái pedig a szisztematikus arab nyelvtudomány kezdetét jelentik. Tanítványai megírták H. élettörténetét, amely a kor szellemi világába való forrásértékű bevezetés.

Fő művei: Isagoge sive introductio Johannitii in artem parvam Galeni de medicina speculativa, Argentorati: 1543. Irodalom: F. Rosenthal: Das Fortleben der Antike im Islam, Zürich: 1965.; RGG. III.; BBKL. XXII. (HP)